Tanulságos történet képviselői hozzáállásról és a tervezett Medicatus lakóparkról

 
Vettem a fáradságot, előkerestem a Törökbálint Hírlevél 2002. novemberi számát, és kissé elmélyedtem az önkormányzati választások eredményeiben. Azt találtam, hogy a Törökbálintért Egyesület színeiben a 6. választókörzetben indult dr. Somogyvári Gyula összesen 60 (hatvan!) szavazatot kapott annak idején. Így a most a testületben ülő régi/új képviselő, aki mindenféle, minket „lakosokat” érintő ügyekben helyettünk nyugodtan dönt, sőt eldönt, ténylegesen mindössze ennyi ember bizalmát élvezte.

Ez neki persze ahhoz elég volt, hogy a Törökbálintért Egyesület kompenzációs listájának első helyéről bejutó Vermesy Sándor visszavonulása után (ő 44 szavazattal jutott be a kompenzációs lista 1. helyéről!) 2004-től ismét képviselőnk legyen. Viszont a Községi Újság előző számában közölt nyilatkozata szerint „ha húsz, ötven vagy akár százötven ember valami ellen egy adott helyen tiltakozik, az nem a lakosság”.

Ezt a mondatát, de a nyilatkozat többi, ezzel a témával foglalkozó részét is a választópolgárok teljes lenézésének érzem. Mi csak arra vagyunk jók (és elegek!), hogy 50-200 szavazatunkkal bejuttassuk a képviselőket a testületbe. Azután viszont – a képviselők szempontjából optimális esetben - lennénk szívesek semmivel sem törődni, de főleg nem beleszólni a minket is érintő ügyekbe, vagy netalántán tiltakozni egy-egy nem igazán sikeres testületi döntés ellen. Pláne nem holmi szerződéseket követelni, ha valami gyanús, már persze, ha egyáltalán időben tudomást szerzünk dolgokról!

Az is igencsak visszatetsző, hogy a Medicatus által építeni tervezett 330 lakásos, több ezer négyzetméter mélygarázsos valami, nos ez a méret itt Törökbálinton, Somogyvári úr szerint nem számít lakótelepnek! Valószínűleg akkor villapark lehet a megnevezése, csak hát annak kicsit zsúfolt.

A Közigazgatási Hivatal is összesen háromszor utasította el eddig az építési engedély kérelmüket, mert még a sokszor bírált helyi építési szabályzat által megengedett, igen magas paramétereket sem tartották be. Ja, és csak több száz ember tiltakozott az amúgy senkit sem zavaró beruházás ellen lakossági fórumokon, tüntetésen, aláírás-gyűjtésekkel. De mindez Somogyvári úr szerint nem számít, „a lakosság 99 %-át nem érdekelte”.

Nos, az én véleményem az, hogy a Medicatus-üzleteket megszavazó képviselők igen hálásak lehetnének a Flóra sportpályák közvetlen szomszédságában élőknek, akiknek nemcsak hőbörgésre volt joguk, hanem élhettek és ezúttal éltek is törvényes fellebbezési lehetőségükkel, és ezzel eddig megakadályozták ennek a 330 lakásos, igenis lakótelepnek a megépítését. Ugyanis, ha ezt nem tesszük, valószínűleg belebukott volna az igen tisztelt képviselő-testület a lakótelep építések hatásaiba, amelyek mára már teljes „szépségükben” kibontakozhattak volna.

A 330 lakás ugyanis 700-800 lakost jelentett volna Törökbálint normál növekedésén felül. Gondoljunk csak a szűkös óvodai, iskolai viszonyokra, no meg arra, hogy egyetlen hat csoportos óvoda 360 M Ft-ba került, több százmillióba a két régi iskola bővítése. Miből épült volna még újabb óvoda, iskola, amikor a falu költségvetésének 85%-a már így is működésre megy el, a beruházások pedig jóformán már csak hitelből elképzelhetőek?

A 700-800 lakossal amúgy „járt volna” 500-600 gépkocsi is, ami megint csak igen jót tett volna a csendes, rigófüttyös, harangszós falunak. És ne feledkezzünk el arról sem, ha már a lakótelepeknél tartunk, hogy ha nincs a Medicatus-botrány, már megépült volna még két másik lakótelep is a Dulácskán és a Flóra Kemping helyén. Kész, aláírásra váró szerződéseket láttunk, terveket mutattak be a beruházók, és meggyőződésem, hogy csak a „lakossági” tiltakozások hatására visszakozott a testület. Ha a „lakosság” hallgatott, közömbös lett volna, mindhárom lakótelep már állna, és bizony S.Gy. képviselő úr véleményével ellentétben ez bizony már talán zavarta volna kissé a „lakosságot”, és nem csak néhány embert!

No, és én nem feledkeztem meg arról sem, hogy a képviselő úr által megnevezett „speciális kialakítású épületek, nem lakótelepi méretekben” mit jelentett volna a gyakorlatban. Én nem felejtettem el a Medicatussal kötött szerződést, amely azt tartalmazta, hogy a lakások 70%-a szabadon értékesíthető, vagyis bárkinek. De a 30%-ért sem tettem volna tűzbe a kezem, hiszen ugyan már, ki is ellenőrizte volna azt a lakótelep megépülése után, hogy hány mozgássérült is vett itt lakást? Arról nem is beszélve, hogy később aztán meg teljesen követhetetlen lett volna, ki is lakik ott, ki kinek adja el a lakását. Úgyhogy állapodjunk meg abban, hogy ez a „speciális kialakítású épületek” dolog amolyan „majomfogóként” funkcionált, és kizárólag a nem a Medicatusnál dolgozó (közvetlenül, vagy hozzátartozókon keresztül), és esetlegesen lelkifurdalástól gyötört képviselők megnyugtatására szolgált, hogy ugyanis lakótelep lesz ez ugyan, zsúfolt is, csúnya is, de legalább jó célt szolgál. Hátha így a „lakosság” is könnyebben lenyeli a békát, vagy szégyelljék magukat, mert nem elég toleránsak.

Természetesen nem vitatom a képviseleti demokrácia tényét, és belátom, hogy anarchiát szülne, ha kívülről mindig, mindenbe bele akarnánk szólni, nem hagynánk a képviselőket dolgozni.

De könyörgöm, engedtessék meg azért, hogy legyen véleményünk, azt elmondhassuk (akár a testületi üléseken is!), élhessünk az állampolgári jogainkkal, és itt nem kizárólag csak a képviselő választásokon gyakorolt jogainkra gondolok.

Szó volt a nyilatkozatban a testületi ülések délután 1 órai kezdéséről is, ami S.Gy. szerint azért jó, mert úgysem érdeklődik senki, csak néhány notórius, annak meg ugye nehezítsük meg a dolgát, amennyire csak lehet. Ez ellen a délutáni kezdés ellen azóta berzenkedem, amióta csak sikerült többszöri próbálkozás után végre bevezetni. Mire én (ez több ízben előfordult), munka után, öt óra körül odaértem, a képviselők már többnyire éppen befejezték a rövidke műszakot. Másik probléma ezzel az időponttal az, hogy eleve megszűri azokat, aki a következő önkormányzati választásokon képviselőségre pályázhatnak. Mert ki az, aki vállalni tudja a legalább havi egyszeri, délután 1 órai kezdést? Nyugdíjasok, vállalkozók, munkanélküliek.

Sajnos már évek óta úgy érzem, hogy Törökbálinton a civil szféra, a sok-sok, nagyon aktív civil szervezet csak arra való, hogy elvégezzen bizonyos feladatokat (rendezvények tartása, erdőtakarítás, játszótér, parképítés, parlagfű kapálás!! stb., stb.), meg villogni lehessen vele minimális befektetés mellett pl. május 1-én, Falu disznója – Egyesületek napján, de ne szóljanak bele semmibe. Képviselő választáson nem indíthatnak jelöltet azok a civil szervezetek, amelyek önkormányzati támogatást élveznek. Érdekes, hogy önkormányzati alkalmazottak (tanárok, falugazda) lehetnek képviselők, igaz ők csak fizetést kapnak közpénzből, nem támogatást.

Somogyvári képviselő úr egyetlen kijelentésével tudok teljes mértékben egyet érteni, mégpedig azzal, hogy javítani kell a közterületek rendezettségén, és nagyon remélem, hogy tesz is ezért lépéseket abban a szavazóképes csapatban, melynek működési mechanizmusát oly szépen kifejtette a cikkben.

Ugyanis naponta kétszer biztosan elönt a szégyen amiatt, hogy milyen elhanyagolt a mi csendes kis falunk. Ez általában reggel történik meg, amikor munkába megyek és este, amikor hazatérek, tehát abban a két esetben, amint kiteszem a lábam a saját magunk által gondosan rendben tartott lakóutcából.

Az utak mentén kaszálatlan területek végig, a volt Flóra kempinget egekig felveri a gaz (miért nem büntetik meg, vágják le a gazt, és terhelik rá a tulajdonosra?), a Schöllernél a körforgalomban és körülötte a kis járdaszigeteken a beültetett növények elvesznek a dudvában. Dísze lehetne ez a rész a falunak, ehelyett rossz ránézni, csakúgy, mint a két szedett-vedett, összefirkált, kivert üvegű, két keresztbe tett deszka „dizájnos” buszváróra! Minden áldott nap arra gondolok szégyenkezve, hogy mit tarthatnak rólunk azok, akik itt lépnek be a faluba, és ezt látják, ha van szemük? No meg azonnal az is eszembe jut, hogy miért nem látják meg ezt a képviselőink is (talán először nem a várókba telepítendő padok milyenségéről kellene órákat elvitatkozgatni!), és miért nem tesznek valamit? Nem érzékelik, hogy az emberek közérzetét érezhetően javítaná, és el is várnák, ha a meglévő apparátust, a jelentős köztisztasági költségeket végre arra is felhasználják, hogy rend és tisztaság legyen a közterületeken, ha tőlünk azt várják el, hogy a kertjeinket, házaink előtti területeket rendben tartsuk?

Tudom, hogy képviseleti demokráciában a döntés természetesen a képviselők kezében van, de a falu érdekében éljenek is vele, és lássuk is végre az eredményét, nemcsak nagy dolgokban, hanem a közterületek hatékony, rendszeres gondozásában is, hisz ez a dolguk, ezért választottuk Önöket.