A forradalmi hatalom végtelen önmérsékletről tett tanúbizonyságot akkor, amikor nem tettük kötelezővé a lassan nemzeti imánkká nemesedő országgyűlési határozat kifüggesztését valamennyi lakásban. Behunyom a szemem és látom, hogy miközben a vasárnapi ebédhez készülődik a család, egy pillanatra megáll az élet, és a rántott hús hívogató illatától kísérve minden szem a Nyilatkozatra szegeződik, és a csendet betölti egy alig hallható közös fohász: Ó, add urunk, hogy legyen béke, szabadság és egyetértés! És éljen sokáig a Nagy Vezető, aki messzire lát, és akinek e percben is érezzük gondoskodó figyelmét, szeretetét.

Mondtam nektek barátaim, ha egy kicsit is engedünk, akkor végünk lesz. Felbátorodnak az ellenforradalmárok, és kiröhögnek bennünket. Már pedig aki röhög forradalmunkon, az aláássa a forradalmi erkölcsöt, az végül életünkre tör. Mi, a forradalom katonái nem hátrálunk. Tovább megyünk a forradalmi úton. Javasoljuk, hogy akasszuk ki minden tanterembe, hivatalba, uszodába a Nagy Vezető arcképét. Rendezzünk iskolai és munkahelyi vetélkedőket e nemes Férfi életének ismeretéből. Illesszük be a történelemoktatásba a Forradalmi Párt történetét, hiszen a Párt a népünk vezető ereje, az egekbe magasodó magyar nagyszerűség esszenciája. Javasoljuk, hogy a forradalom napja, legyen nemzeti ünnep. Piros betűs. Jaj, bocsánat, a piros nem jó, az a szocik színe. Mostantól a nemzeti ünnepet narancssárgával jelöljük. Az első narancsbetűs ünnep a forradalom napja legyen.

Polgártársak, meghülyültetek?"