A törökbálinti LMP politikai nyilatkozata

A helyhatósági választás előtti hétvége szombatján a sok vihart felkavart Tükörhegy IV-es lakóparki beruházás kiásott alapjai előtt állította fel standját a helyi politika legfiatalabb hajtása, a törökbálinti Lehet Más a Politika.

Magam remélném a helyi LMP szárba szökkenését, de ebben a nagy politikai ellenszélben, pontosabban az uralkodó széliránynál, az általános állampolgári érdektelenség mellett, a zsigerekbe beleégett indulattól vezérelve, amely minden gondolkodást, egészséges vitát elutasít – puszta fennmaradása, legalább is a kisebb településeken – már sikernek számíthat.

Nincs pénz, paripa, fegyver, egy LMP-s trikóra és néhány szórólapja futja, feltehetően ez is saját zsebből, hiszen az LMP-nek - halljuk a fontosnak ítélt budapesti kampányuk híreit – már elfogyott a pénze. Szerény megmutatkozási lehetőségéből egy nyilatkozat megfogalmazására futotta, ezt se kísérte túl nagy érdeklődés. A döntés szóra hegyezte ki a helyi LMP közügyekben vallott morálját: fadöntés helyett felelős önkormányzati döntést várna el a testülettől! 

Tiszteletreméltóak az ilyen reménytelennek hitt helyzetfelvállalások. Nekem azt sugallják, ezek az emberek tényleg komolyan hisznek abban, amire vállalkoztak. Van tisztességes szakmájuk, családjuk, élhetnének annak, de tovább látnak saját szűk érdekeiknél, túl a saját portájukon, részt akarnak vállalni a helyi közügyekben, amely évek óta meglehetősen belterjessé, jövő felélővé vált.

Mire gondolnak?

Tűrhetetlen, hogy az alig-alig megemésztett Tópark megaprojekt után a 2001-ben felelőtlenül megalkotott Törökbálinti Építési Szabályzat nyomán újabb darabokat harap ki a területfelélő helyi politika a valamikor erdőkkel övezett szép kis településből.

Jól emlékszem, évekkel ezelőtt még a hiányos erdőgyűrű pótlása volt Turai István szép álma, amikor még személyes kvalitásait a kárpótlási erdők megmentésére használta.

Ma már egy-egy tarvágásnál szeme se rebben az önkormányzati testületnek, sőt a beépíthetőségre vonatkozó szándéknyilatkozatával (Ráczug, ezzel kapcsolatban lásd a TU 2008/6. számának Leszünk mi még nagyváros című cikkét!) maga siet szívességet tenni a beruházónak. Vajon miért? Értünk, Törökbálint lakosaiért ugyan nem!

Tükörhegy IV. épülő lakóparkjának már árulják a lakásait, a mai lakosság egynegyedével növelve Törökbálint lélekszámát. A Napliget lakópark 290 épülő lakást jelent, újabb 1 000 körüli lakosságszám növekedést ígér.

 Arra már emlékezni se jó, hogy a teljes Tópark kiépítés végére 2015-2020 körül az itt dolgozó, vagy dolgozó és életvitelszerűen itt is lakók számát 25 ezerre! (dupla Törökbálint) becsülték (Bővebb információkért lásd a TU 2007/2. számából a Ki húz hasznot a törökbálinti – biatorbágyi arany-háromszögből? című cikket!)

És milyen infrastruktúrát tudunk az exponenciálisan növekedő lakosságnak kínálni?

Egy 80 babát befogadni képes rozoga bölcsit?  Vagy építünk megint öt év alatt egy 900 milliós új óvodát, mint a mostanra elkészült Árpád utcai?  Mindezt az új iskola kapcsán 2012-től törlesztendő 16 milliárdos adósságteher mellett?  

Amikor Turai Istvánt szembesítik lakossági fórumon a koncepciótlan belterületbe vonás okozta nem kívánatos lakosságszám növekedéssel, szemlesütve ennyit tud mondani: „Nem ez volt a döntéshozói szándék.” Hát vajon akkor mi? Nehezen elhihető, hogy egy olyan tapasztalt várospolitikus, mint ő, megszavazott döntéseinek hatásával ne lett volna tisztában.

Turai polgármesternek van még egy másik jó válasza az ilyen természetű lakossági számonkérésre: „Okos a paraszt a vásár után!” Igen? És még hány vásárra vigyük el a bőrünket?

Régen a közmunkáknak volt tanácsa, Törökbálinton bízvást megalakíthatnánk a pótmunkák tanácsát, mint a korrupció legalizált melegágyát. Mire gondolok? Például ilyenekre: Alsóerdősor utca burkolat felújítás közbeszerzésen elnyert pályázati összeg: 16 millió, pótmunka összege 80 millió.  

Így menjen ez tovább, tényleg ezt akarjuk?