'Bálintról Kanadába. Az Edmonton Journal írása alapján.

Bár sokan azt gondolhatnánk, Törökbálint túlságosan kis település ahhoz, hogy részt vegyen bolygónk globális vérkeringésében, és nincsen kapcsolata távoli földrészekkel, országokkal, ám bizony már régóta sokféle helyre jutnak el városunkból az emberek, hogy rövidebb időre, vagy akár életük végéig letelepedjenek ott.

A sokak által ismert Napsütöde Pékség volt vezető pékje, Dobos Gábor feleségével, a szintén törökbálinti Szalma Ágival, és két gyermekükkel (azóta már öttagúra bővült a család) tavaly augusztusban költöztek ki a kanadai kisvárosba, St. Albertbe. Gábor egy számára visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: az újonnan megnyílt Préri Pékség vezetőjének kérték fel. Nemrég egy cikk is megjelent róla az Edmonton Journal hasábjain.

Az írás üdvözli, hogy St. Albert egy újabb csúcsminőségű péküzlettel gazdagodott. A mestercukrász végzettségű Gábor három évig tanulta a kenyérsütés művészetét Németországban, így igazán ismerheti a szakma csínját-bínját. Elmondása szerint azonban nem elég tanulni, szükséges egy bizonyos fokú ösztönösség, valamint szív és szenvedély is ahhoz, hogy valakiből remek pék váljon. Úgy érzi, hogy a tengerentúlra költözés egy újjászületés volt számára, annak ellenére, hogy sok nehézséggel kell megbirkóznia. Eleve az új környezettel, a hidegebb éghajlattal, az embereknek az itthon megszokottól eltérő mentalitásával való megbarátkozás nehéz feladatnak bizonyulhat. Ám a szakmáját tekintve is kisebb akadályokba ütközött: az angol nyelv magasabb szintű elsajátítása mellett a korábban készített pékáru mennyiségét az ottani viszonyokhoz kellett alakítania, valamint a receptek is eltérő mértékegységeket kívánnak meg, mint nálunk.

Foto: John Lucas, John Lucas/Edmonton Journal

Talán a legfontosabb, hogy örömmel végzi munkáját, a sok pozitív visszajelzés pedig az emberek elégedettségét tükrözi. Ez nem is véletlen, ugyanis Gábornak nagyjából 80(!) kenyérvariáció van a „tarsolyában”, – köztük olyan különlegességek, mint a sárgarépa kenyér - amelyeket folyamatosan váltogatva ismertet meg a számára új „közönséggel”. A pékség igyekszik helyi termelőktől beszerezni a pékáruihoz szükséges alapanyagokat, amelyekből természetesen nem csak kenyerek, hanem sütemények is készülnek, az almás rétesen át a Dobos-tortáig.

Láthatjuk, hogy tőlünk sok ezer kilométerre hogyan tudja megállni a helyét egy törökbálinti cukrász. Mindezt úgy, hogy jó kedélyű feleségével három gyermeket is nevelnek, akik számára később nagy előnyt jelenthet, hogy angol nyelvű környezetben nőnek fel. Mindemellett az otthontól való távolságért kárpótolhatja őket a rabul ejtő, vadregényes kanadai táj.

Az eredeti cikk: www.edmontonjournal.com

A pékség (étterem) honlapja: www.prairiebistro.ca