A telenoros sztori nagyon beleillik a mi „könnyen jött, könnyen ment” szisztémánkba.

Bóka Istvánt, Balatonfüred polgármesterét szokták szidni nálunk. Az ő kezdeményezésére született a törvénymódosítás, ami alapján Törökbálint elesik a Telenor helyi iparűzési adójától, mintegy másfél-kétmilliárd forinttól.

Ebben az ügyben előbb olajat öntenék a tűzre, azután el is oltanám.

Uszoda és sportcsarnok épül Füreden – írja a napló-online.hu a 2011. december 7-i balatonfüredi közmeghallgatásról készült riportja címében.

„A jelentős érdeklődés mellett megtartott lakossági fórumon a balatonfüredi polgármester többek között elmondta, hogy a helyi bevételeknél, ingatlaneladásoknál van jelentős lemaradás, a személyek utáni idegenforgalmi adó- és a helyi iparűzési adóbevétel egyaránt enyhe növekedést mutat… Jövőre a vasútállomás és környékének felújítása, kerékpárút-, tűzoltólaktanya-építés, óvodai fűtés korszerűsítése és a látványsportokat támogató kedvezményes adózási lehetőséggel élve városi uszoda és a Lóczy gimnáziumnál kézilabdacsarnok megépítése szerepel a tervek között.”

Mielőtt elfog bennünket a sárga irigység, és keserűen csak annyit jegyzünk meg (az egész történetből), hogy bizony van annak, akiét nem mulatják el…, érdemes a kézilabda csarnok- és uszodaépítés bejelentésének részleteire is figyelni.

Persze előbb kiadhatjuk a mérgünket, mert ez sem véletlenül gyülemlett fel. Törökbálint kőgazdagsága ugyanis egy kissé nosztalgikus igazságtétel áldozata lett. Bóka István a vitatott javaslatáról még tavaly a következőket nyilatkozta:

„Négy-öt évvel ezelőtt a mobil-átjátszóállomások telephelyként működtek, és a távközlési cégek megosztották iparűzési adójukat telephelyeik között. A főváros kezdeményezésére ezt a szabályt felülírták, a távközlési cégek ismét egyetlen telephellyel működtek, sőt a máshová került iparűzési adót az érintett településekkel visszafizettették. Akkor Gy. Németh Erzsébet mintegy kétmilliárdos kompenzációt ígért a rosszul járt településeknek, de ez nem történt meg.”

Arra a felvetésre, hogy szembesült-e azzal, kezdeményezése romba döntheti Törökbálint gazdálkodását, elmondta: „Igen, de sajnos csak a javaslatom benyújtása okán, és akkor már nem volt visszaút. A térség képviselőjével, Csenger Zalánnal valamilyen megoldást találni fogunk. A javaslatomat továbbra is igazságosnak tartom, de az is jogosnak tűnik, hogy nem lehet ilyen radikálisan megváltoztatni egy település gazdasági helyzetét.”

Törökbálint az iméntiek szellemében kapott egy év haladékot arra, hogy szűkebbre szabja a gúnyáját és ennyi. Emellett azt is többen furcsának tartják, hogy a mai HIPA-rendszernek inkább az előnyeit élvező Balatonfüred első embere orvosolta annak egyik úgymond igazságtalanságát - a mi rovásunkra.

Ám amikorra nagyon felszívnánk magunkat, érdemes egy percre mások nézőpontjából is rátekinteni a helyzetünkre. Leegyszerűsítve a kérdést: kitől várhatunk támogatást ahhoz, hogy Törökbálint mostanában ne négy és félmilliárdot, hanem ennél jóval többet költhessen évente?

Például Balatonfüred költségvetésének kiadási és bevételi főösszege (2011. május 26-i előterjesztés adatai szerint) 4,43 milliárd Ft az idei évben. Ebből ott a szokásos feladatok mellett egy turisztikai kirakatvárost kell működtetni. Hídvégi Ferencné városházi tudósítása alapján nálunk 2012-ben a „jelenleg még sok bizonytalansággal számoló költségvetés főösszege közel 4,58 milliárd Ft.” Ezekre a számokra egy átlagos helyzetben lévő tízegynéhányezres kisvárosban sóvárogva tekintenek.

És persze tegyük a kezünket a szívünkre, ha az egyébként joggal számon kérhető elvszerűség segítségére kellene sietnünk, a helyi gazdálkodás milyen értékét emelnénk ki annak bizonyítására, hogy a hozzánk kerülő forintok jól hasznosulnak?! Hogy hatékonyan költünk! A pótmunkáztatást?!

A középiskola, sportcsarnok, uszoda építésénél elég borzasztó, hogy egy negyvenöt százalékos készültségi fokú beruházás a szemünk láttára rohadhat el. A probléma kezelését azonban aligha könnyítik az építés eredeti pénzügyi feltételei. Figyelem: Füred is úgy épít uszodát és kézilabdacsarnokot, hogy kivárta a megfelelő alkalmat, amikor ehhez többletforrást tud mozgósítani. És nem úgy, hogy az önkormányzat nyolc éven át horribilis összeget, évi 1,4 milliárdot, összesen 11,2 milliárdot fizetett volna a középiskoláért, sportcsarnokért, uszodáért…

Szidhatjuk Bóka Istvánt – akinek a településmenedzseri felfogásából akár tanulni lehetne –, ám ez az egész telenoros sztori nagyon is beleillik a mi „könnyen jött, könnyen ment” rendszerünkbe.

Új lapot kéne nyitni, pláne most, hogy lassan már az ingatlanadót is nyögjük.

Helyesbítés

A Becsukták a mobilkaput című cikkünk kapcsán mindenekelőtt tartozunk Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselő észrevételének közlésével.

Mint írtuk: „Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról című törvényjavaslathoz november 15-én (1376/62 számon) benyújtott, hasonló célú módosító javaslatát Csenger-Zalán Zsolt másnap visszavonta.

Hogy a frakciótagok unták meg a témát vagy a képviselő változtatott a véleményén abból a szempontból mindegy, hogy sikerre minimális esély sem volt.”

Csenger-Zalán Zsolt: „Bizonyára elkerülte a figyelmüket, hogy a szóban forgó végszavazás előtti módosító indítványt még 2010 novemberében adtam be, és azért vontam vissza, mert ígéretet kaptam, hogy a végrehajtás 1 évre fel lesz függesztve. (Ez meg is történt, Törökbálint 2011-ben a teljes HIPA összeget megkapta). A kommentárban szereplő ’a képviselő változtatott véleményén’ kitétel így meglehetősen értelmetlen.”