avagy pollenhab a kamionfüstízű zajtorta tetején  -  olvasói levél

Raktár mellett nem jó lakni, mert sok... Sok ostobaságot kell elviselni. Elsősorban azt, hogy felnőtt(?) emberek jelentős kamionforgalmat tereltek olyan utcákra, ahol még személygépkocsik is csak az árokpartra lehúzódva férnek el egymás mellett. Aki járt már a Széchenyi tér, Damjanich utca, Wolf György utca környékén, tudja, tudhatja miről is van szó. Van azonban legalább 18 ember Törökbálinton, aki feltehetőleg még nem járt erre. A sors különös fintora hogy éppen ezek az emberek bábáskodtak a közvetlenül lakóterületre, szűk utcákra nyíló kamionbehajtó megépítésénél.

Persze a külvilág felé, különösen így választások környékén, megy a szokásos ködösítés, még egy hangzatos polgármesteri nyilatkozat is sikeredett ezügyben. Azonban a jelenlegi helyzet túl sok optimizmusra nem ad okot a környéken lakók számára. 2011 szeptemberéig, az új iskola és sportcsarnok tervezett átadásáig a barakk-tulajdonos Emelem Kft. és a  kamionforgalmat okozó bérlő, a Bau Haus nyeregben érezheti magát: az új iskola majdani használatbavételi engedélyének megadása során meglehetősen sokat tud kellemetlenkedni egy harcias telekszomszéd.

Nos, ez a nyereg egyelőre elég magasnak és kényelmesnek tűnik. Legalábbis erre utal, hogy a kamionok számolatlanul  megkapják a behajtási engedélyt az önkormányzattól, biztosítva a környékbeliek zavartalan szmogellátását és némi szórakozást: a játékosabb kedvű lakók ráérő idejükben fogadásokat kötnek, vajon az éppen érkező kamionnak mennyi időbe telik beügyeskednie magát az ilyesfajta használatra egyébként teljességgel alkalmatlan bejárón. A szintidő 10 perc, ennél gyorsabban még senkinek sem sikerült (igaz ez is csak két bio-GPS (kocsikísérő) közreműködésével (ami valójában folyamatos “Szedd alá!”, “Most egyenesen!”, “Még balra!!”, “Vigyázz a villanyoszlopra!” ordítozást jelent.). Az átlag úgy 15-20 perc körül van, folyamatos forgalmi akadályt, zajt és kipufogóbűzt biztosítva erre az időre.

Mostanában, mintegy habként ezen az egyébként is nehezen emészthető tortán, megjelent egy kisebb parlagfűrét. No nem egyik napról a másikra, ehhez kellett a telektulajdonos folyamatos nemtörődömsége. Az iagazsághoz hozzátartosik, hogy ebben az esetben csak a példa ragadt, hiszen az önkormányzati területek ugyanolyan elhanyagolt képet mutatnak. Kampányfelelősök, figyelem: a szokásos “Én hazudok a legjobban, nekem higyjetek!” típusú szórólapok és a szokásos üres ígérgetések helyett jobb lenne papírzsebkendőket dobálni a postaládákba. Bár a lényeget illetően majdnem midegy: ezen a környéken már jól tudják, melyik papír mire való.

név és cím  a szerkesztőségben