az új Bóbita óvodában.

Ezt a nevet adta Pénzes Józsefné az összejövetelnek, melyet, -ahogy mi, vendégek megtudtuk- egy kiadós tanévnyitó értekezlet előzött meg, ahol egyebek közt a kötelező penzumként rájuk rótt bemutató részleteit beszélték meg.

- Képeket fogunk nézegetni,  hozta ezután tudtunkra, az elmúlt oktatási év jeles pillanataiból, majd néhány szóban felidézte a Bálint Márton iskolában eltöltött vendég-hónapok kellemes, nehezen feledhető emlékeit.

- Kemény év van mögöttünk, mondta, nem csak azért, mert egyszerre két helyen működött az óvoda, hanem, mert az Önkormányzatnak a megnyert pályázathoz kapcsolódóan kötelező volt vállalni, hogy ebben az intézményben bevezeti a kompetencia alapú oktatást. A feltételrendszer szerencsére lehetővé tette, hogy magunk válasszuk ki, mely csoporttal vágjunk neki a feladatnak, mi – értelemszerűen – a kiscsoportot választottuk. A feladatra kijelölt szakpedagógusok és az érintett szülők együttműködése példaértékű volt mindvégig, sőt, a továbbképzések okozta, jelentősen megsokasodott helyettesítéseket a kolléganők készséggel elvállalták, köszönet nekik érte.

Az adminisztrációs munka, a projekt elektronikus úton történő rögzítése is jó kezekbe került, mint kiderült, ez legalább akkora feladattá nőtt, mint magának a programnak a szervezése, lebonyolítása.

A gyerekek mindebből nem sokat érzékeltek, legfeljebb annyit, hogy a folyamat során végig nagyon jól érezték magukat, ami a képeken is rögtön látható lesz.

A munkatársaknak, (a kissé idősebbeknek talán még inkább) jót tett ez a módszertani frissítés, emellett láthatóak, kézzelfoghatóak az eredmények, a tapasztalatok, összemérhetőkké váltak előző, olykor több tíz éves megrögződésekkel, s mind emellé ott van a legfőbb, a jól végzett munka öröme. –

Kihasználtam az alkalmat, s hogy végre beszabadulhattam azúj oviba, alaposan körbefotóztam.

A zsákmány a szokott helyen, a Galériában látható.