 Csiribiri...
Halász Jutka koncert volt a művházban november 28-án.
|
Szombat délelőtt, 11 óra. Máskor autót alig látni ilyenkor, most meg a lenti óriás-parkoló, mely leginkább csak a helyijárati buszoknak szolgál menedékül, szokatlan módon még az is zsúfolásig tele. Rendezvény van a művházban, de ezúttal nem saját szervezésben. Pontos részleteket nem tudok, talán nem is fontos. Annyi bizonyos, hogy a törökbálinti Cora ajándékozta meg a környék - s nyilván saját vásárlói körének - apraját, nagyját. Nem tudni, hogy csinálta, de a programra, aki élt és mozgott, mind eljött, ez legalább háromszáz ember, felnőtt, s gyerek.. Halász Jutka és a kísérőzenekar, csupa ismerős, csak az énekesnő lett ismét pár évvel fiatalabb. Könnyedén, karcsún suhant át a színpadon, le-lehajolva óvodáskorúakból verbuválódott ügyfélköréhöz, mosolygott, énekelt, varázsolt, mintha az idő fordult volna meg, olyan lendülettel.A jól ismert dalok mellé, örömmel hallom, született pár újabb is, de valahogy ezek is, mint a régiek, pont olyanok, kis totyogós, négy lábú versikékre faragott könnyű dallam, hogy a gyerekfül azonnal elkapja.Hát ez volt. Sikerült pár képet is kimenteni a forgatagból, ezek a szokott helyen, a Képtárban. |
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez. 
