Majorosi Anna, tanár mondja el, hogy mi az, amit szeret és mi az, amin viszont változtatna városunkban.

Lassan 19 éve lakom férjemmel Törökbálinton; az első években leginkább aludni jártunk haza, és a hétvégéket töltöttük itthon, ügyeinket és bevásárlásainkat is Budapesten intéztük. Fokozatosan kezdtük el megélni, hogy a faluban illetve Budaörsön mindent megtalálunk.  A legnagyobb változást kisfiam születése jelentette, és a vele itthon eltöltött időszak – télen-nyáron jártuk babakocsival, később gyalog Törökbálintot, ismerkedtünk a játszótéren, a boltban, a védőnőnél, és elkezdtük érezni, hogy egy közösséghez tartozunk.  Ezért a közösségért igyekeztünk is tenni, és egy azonos korú gyermekes anyukával kezdtünk bele jó pár éve egy aláírásgyűjtésbe azért, hogy Törökbálinton is legyenek jó minőségű, folyamatosan karbantartott játszóterek.

Mit szeretek/szeretünk Törökbálinton?

Szeretjük azokat a tavaszi szombatokat, amikor elbiciklizünk a könyvtárba, útba ejtve a Napsütöde pékséget.  A törökbálinti könyvtárosok kedvesek, érdeklődőek, segítőkészek, és örömmel fogadják a gyerekeket.

Szeretjük a Köbli zöldséges boltot, ahol a mindig friss gyümölcsön és zöldségen kívül, az ember tájékozódhat a település dolgairól, és mindenben segítséget is kaphat Jánostól és Marikától.

Szeretjük, hogy az utcánkban sok a gyerek, és nyáron esténként itt-ott összeülünk, és mindig segítjük egymást ügyes-bajos dolgaink elintézésében.

Szeretjük a Fehér Kereszt patikát, ahol a gyógyszerészek kedvesek, és másnapra minden gyógyszert és készítményt beszereznek.

Örülünk annak, hogy egyre több stabil, jól működő és családbarát kisvállalkozás működik nálunk, mint a BAM trafik, Salve cukrászdája, a Potom Panna bolt és az Irodaexpressz.

Szeretjük a törökbálinti erdőt, különös télen, mert imádunk a családdal és kisfiam barátaival szánkózni és az erdőt járni.

Be kell vallanom, hogy még a tónál található sétányt is szeretjük, mert a szél miatt általában friss a levegő, és a horgászok és az ott sportolók már nem kérdezik meg, ha nordic walking botjainkkal rójuk a köröket, hogy hol veszítettük el a sílécünket.

Szeretjük a német nemzetiségi önkormányzat nyári táborait, és Szinkulics Ági kézműves programjait, bárhol is tartsa őket.

Örülünk, hogy olyan helyen lakunk, ahol van gyermek pulmonológiai osztály, mert sajnos többször szorultunk rá kiváló gyermekorvosunk mellett is az ottani orvosok segítségére, mert Lőrinc allergiás a parlagfűre, ami sajnos gazdagon burjánzik Törökbálint területén.

Mit nem szeretünk településünkön és mit látnánk szívesen?

Rossz látni a sok csellengő tizenévest a nyári szünetben, mert ennek a korosztálynak sajnos szinte semmilyen lehetősége nincs a településen, hogy értelmesen töltse el.

Nem jó látni, hogy sorra tűnnek el a zöld területek; nem gondolom, hogy tényleg ez lenne a fejlődés.

Nagyon jól indult az új művelődési ház, rengeteg volt a jó program, az utóbbi másfél évben azonban többször is előfordult, hogy a meghirdetett programok a meghirdetett időpontban nem tudtak elkezdődni, a nyitottnak feltüntetett programon csak nézőként lehetett részt venni, aktívan nem lehetett bekapcsolódni.

Szeretnénk, ha egyre többen bicikliznének, sétálnának az erdőben, óránként kétszer ill. a csúcsidőkben (kb. 6:30 és 8:30 között háromszor) közlekedne vonat Budapestig, lenne egy szép nagy közparkunk, ahol az emberek találkozhatnának, a fiataloknak lenne sportpályájuk és klubjuk, és egyre többen kapcsolódnának be a helyi közéletbe, a civil szervezetek munkájába. Örülnénk, ha Törökbálint parlagfűmentes és igazi családbarát település lenne.