„… érintett figura mozdul, érintetlen figura marad, de hát van-e érintetlen figura?”

Mostanában komor hangvételű közleményeket szokott beolvasni a rádió: … és ezzel ennyi meg annyi kárt okozott a magyar államnak, éppen ezért … Az érzéki csalódás elkerülése érdekében fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a büntetőjogi felelősség vagy annak emlegetése nem pótolja azt, ami nálunk sajnos hiánycikk: a politikai felelősséget! A politikában alapesetben rossz döntések, illetve alkalmatlan, felkészületlen emberek fordulhatnak elő, és őket is mi választottuk.  A politikai felelősséget a legszélesebb körű ”törvényszék”, a közvélemény állapítja meg. Már amennyiben ilyen automatizmus működik.  Politikai felelősség: politikai következmény. Vagyis például nem azt kell tapasztalnunk, hogy akik hajmeresztően bántak a rájuk bízott közpénzekkel, az érdektelenség és kollektív amnézia talaján simán versenyben maradnak és némi magyarázkodás után, arcukon a méltatlanul megbántottak minden fájdalmával már állnak is sorba újabb politikai tisztségekért.

Törökbálint volt alpolgármesterének közleménye éppen ezért érdekes helyzetben született. Kétségtelen: ő most többeknek hiányzik. A külterületi választóknak nyilván jobb volt, hogy városi Fidesz elnökként, és a beruházásokért felelős alpolgármesterként egyengette ügyeiket, amiért ők a pártbéli bukását követően, független jelöltként is önkormányzati képviselői mandátummal jutalmazták. Tisztségei nemcsak súlyt adtak a szavának, de a források biztosítását is jelentősen - olykor kissé túlságosan, lásd vis maior keret felhasználása - megkönnyítették.

Hiányzik a volt párttagoknak, akik a vezetésével 2006 őszétől a helyi megmérettetéseken rendszerint tönkreverték a szocikat (mint ahogy a legtöbb helyen az országban). Ők megfiatalodva gyűjtöttek az aláírásokat a vízközmű-privatizáció ellen vagy a nemzeti konzultáció keretében, plakátoztak és szórólapoztak. Nem csoda, ha a fél pártszervezet kizárása után ezek a délutánok ma már egyre inkább szép, nosztalgikus emlékeknek tűnnek.

Hiányzik talán még Turai Istvánnak is. „Csuka Attila, a helyi szervezet elnöke, a 2008. januári időközi helyhatósági választások óta főállású alpolgármester. Személyében olyan munkatársra leltem, amilyenhez fogható 1998. óta tartó polgármesteri működésem során eddig még soha nem volt”- írta Törökbálint polgármestere Kövér Lászlóhoz, a Fidesz országos választmányi elnökéhez címzett 2010. július 5-i levelében.  Bár neki azért kéjes érzés lehetett ezzel a hiúságot legyezgető, ám végső soron dodonai mondattal mentegetni helyettesét, aki 2003-ban energikusan segítette ki őt és társait a Fideszből, éppen akkor, amikor hét év elteltével a párton belüli küzdelmek hadiszerencséje ezúttal Csuka Attilát állította röppályára.

Hozzá fogható helyi politikus kevés van! – e tekintetben találóan fogalmazott Turai István. 2003-ban általános álmélkodást okozva egy törökbálinti előkelőségekből álló egész kompániát tétetett ki a pártból, polgármestert, alpolgármestert, önkormányzati képviselőt…, ezt követően az ő vezetésével alakult újjá a helyi pártcsoport. 2006-ban kicsikarta, hogy Fidesz jelöltként elinduljon a polgármesteri székért, szoros hármas versenyben nem sokkal maradt le, de mégiscsak unikális eredményt hozott össze: Törökbálint az öszödi beszéd után választott magának első ízben szocialista polgármestert, Keller László személyében. Emiatt viszont majdnem az ő szűrét rakták ki. Csenger-Zalán Zsolt választókerületi elnökkel évek óta nem nagyon értették meg egymást. Hatalmas pofon lehetett, hogy 2010 nyarán, a nagy beérkezés időszakában, amikor a Fidesz visszatért a kormányzati hatalomba és újabb nagy győzelemre készült az önkormányzati választáson, ejtették – a pártcsoport akarata ellenére. Független jelöltként indult, ezzel szakított a Fidesszel. A támadásokra válaszul honlapjára kitette A muszáj Herkulest, ami egyszerre tűnt új, merész ars poeticának és valamiféle zavar jelének.

Csenger-Zalán Zsolt választókerületi elnök szerint azért nem jelölték újra, mert náluk (Győrfi Lászlóval) az egyéni érdek kerül előtérbe a közérdekkel szemben. Hogy ez a párton belüli iszapbirkózás valamennyi fordulójának ismeretében pontosan mit jelent, ma sem tudjuk.

A 2008 januári időközi választást, Keller László eltávolítását követő hangulatban a városi Fidesz elnök alpolgármester mindenesetre nagyjából azonos súlyú hatalmi tényezővé vált, mint a település polgármestere. Nem sok kontroll volt felette. Olyannyira nem, hogy 2009. november 25-én „az előre nem látható kiegészítő építési beruházási munkák” költségei percek alatt igencsak megnövekedtek: az Alsóerdősor utca felújítási esetében a 16 milliós vállalási ár 79,779,823 forintos szerződéskötési árra kúszott fel, a hatcsoportos óvoda építésére további 146,5 milliót, a Zimándy iskola homlokzatának felújítására újabb 24,6 milliót szavazott meg pótlólag a képviselő-testület. Mindezt előkészítő önkormányzati bizottsági tárgyalás nélkül, mondhatni kapásból… Hogy milyen tételekből jött össze a sok-sok pótmunka, akkor nagyvonalúan nem vizsgálták – kis sopánkodás után gavallérosan fizettek.

Ez a már első látásra felháborító lépés a közpénzekkel gazdálkodás terén a politikai felelősség „felfüggesztését” jelezte. Intő példa arra, hogy minden átmeneti időszak véget ér: éppen egy fideszes képviselő 2010. december 16-i interpellációja alapján indult vizsgálat az óvodaépítés ügyében. Ennek során egy szakvélemény azt állapította meg, hogy csak az óvoda esetében a jogalap nélkül elszámolt pótmunkák volumene bruttó 125,8 millió Ft, amely a beruházási folyamat szabályainak megszegése miatt keletkezett.  (Lásd erről Az öko-ovi problémái című cikkünket). A szakvélemény szerint a kötbér érvényesítés elmaradása 56,6 millió Ft kárt okozott. Most a törökbálinti önkormányzat fut a pénze után…

Az utólagos vizsgálat igénye jelzi, hogy a frakciótársak sem tudták pontosan, mi van a dolog hátterében. Egyik oldalon tehát megjelent a feltáró buzgalom, ám azt is nyilván sejtik, hogy a politikai felelősség szempontjából a helyzet egy ponton emlékeztet majd Karinthy Frigyes Sakkozók című jelenetére, amelyben az egyik játékos így oktatja partnerét a fogott bábu lép szabályáról: „… érintett figura mozdul, érintetlen figura marad, de hát van-e érintetlen figura?”