 "Viharos időkben jobb otthon maradni, s ezek most olyan idők" |
Nyugalmat, megbékélést áraszt a környezet, a levegő mégis vibrál a váratlanul jött alkonyi napsütésben, a fény a hatalmas fák közül beszűrődve tovább mélyíti a kontrasztot az ünneplők sötét ruházata és az élénk-tarka koszorúk között. A megemlékezők köre most is ugyanaz, inkább némi számbéli visszaesés fedezhető fel. Viharos időkben jobb otthon maradni, s ezek most olyan idők. Már régóta nincsenek nemzeti hőseink, ezért a múltbéliek eszmei értéke felbecsülhetetlenné növekedett mindazok számára, akik az efféle javak iránt fogékonyak. Nincsenek hőseink, mégis képesek vagyunk párhuzamok látszatának kiépítésével rongálni a nagyok hitelességét, vélt azonosságok után kutatva. Elszomorító. Ez évben nem elkötelezett pártpolitikus hithű, kétélű szófordulatain merenghettünk, hanem Feleki László zeneiskola-igazgató feladata, lehetősége lett az emlékezés szálainak helyi összerendezése. Élt is vele, eredményesen. A programelemek tartalmi egysége, gondolati tisztasága és méltósága azt sugallja, oka lenne most, hogy a nemzeti egység gondolatának úton-útfélen történő puffogtatásával elfoglalt elvtelen karrier-politikusok helyett megbecsült, köztiszteletben álló helyi polgárok hitelesítsék s őrizzék szavaik által nemzeti ünnepeink becsületét mindenütt haza-szerte.
Választások után vagyunk, a fotón a majdnem teljes régi-új képviselőtestület. (Az 'óvatos', és akit még nem iktattak be, ezúttal távol maradt, úgy tűnik.) Abból, hogy a képen ki ki mellett áll, még egy ideig nehéz lesz arra következtetni, hogy kivel, vagy ki ellen van. Meglehet, a közös érdekek mentén újra kivirágzik a "nemzeti együttműködés" bimbaja, ám talány, hogy ez a közös érdek a most még nehezen kalkulálható, bizonnyal sokszor megújuló, átváltozó testületi többségre, vagy valamennyi törökbálinti polgárra lesz érvényes majd?
|
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez. 
