A testület az ez évi utolsó összejövetelének időpontját azért tolta el az eredeti dátum helyett erre a napra, hogy az önkormányzatnak legyen egy kicsivel több ideje a kialakult helyzetben annak a koncepciónak a kialakítására, amellyel a lex Bóka elfogadásával elvont 2,2 Mrd Ft-os bevételkiesés nyomán támadt helyzetet kezelni tudja.

Ami pedig a haladékot illeti, felelőtlen emberek cselekszenek úgy, hogy előbb döntenek, aztán gondolkodnak el a döntésük következményeiről. Nem a lex Bóka az első ilyen, félek, nem is az utolsó.

Mindenesetre most ez a helyzet. A törökbálinti önkormányzat által megalkotott 27 pontos koncepció – benne az előállt helyzet kezelésére tett javaslatokkal a 2011-es költségvetés kapcsán - már korábban megszületett, írtunk is róla bőséggel. A cikkekhez érkezett kommentárokból olvashattuk, olvasóink némelyike a fűnyírót emlegeti a költségcsökkentéssel kapcsolatban, nézetem szerint okkal.

Persze aligha volt elvárható, hogy éppen egy ilyen drámai helyzetben állna elő az önkormányzat a pazarló gazdálkodást felváltani szándékozó valamiféle átgondolt reformmal. Mondjuk, az intézményeinek finanszírozásában, súlyuknál fogva talán először az oktatás területén.

(Itt zárójelben megjegyezném, jó lenne tudni, vajon vizsgálta-e már valaki az önkormányzat részéről - hiszen jól megfizetett oktatási referenseink vannak, ráadásul még egy oktatási és kulturális tanácsnok is erősíti a csapatot -, milyen helyet foglalnak el iskoláink az országos rangsorban, mert a finanszírozásukat tekintve meglehetősen előkelőt. Érdemes egy kis kitekintést tenni a város határain túl, és megnézni az Érdi Vörösmarty – vagy a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium helyezését az országos rangsorban, és azután egy kicsit elmélkedni az adatokról szűkebb környezetünkben…)

Az egy éves haladékot olvasva első gondolatom az volt, nem szabadna hagyni a 2011-es költségvetést akkor sem felpuhulni, ha még egy évig megkapjuk a Telenor iparűzési adóját.

Úgy kellene a lex Bóka-t felfogni, mint egy utolsó pillanatban jött figyelmeztetést, hogy alaposan tekintsük át, mire mennek el ezek a szerénynek, még a Telenor adója nélkül sem mondható bevételek. Nem szabad elfelejteni, mi a Telenor előtti időkben is előkelő helyen szerepeltünk a leggazdagabb önkormányzatok névsorában.

Ami pedig a működési költségeink átgondolását illeti, ezúttal persze nem a jó öreg fűnyíró elővételére gondolnék. A sok meg nem valósított tervezés megrendelése és kifizetése mellett talán még elmenne egy kis invesztíció egy külsős cég által végzett átvilágításra, amely feltárná a pazarló, és a felesleges kiadásokat.

A politikát is jó lenne végre száműzni az önkormányzati döntésekből, mert azok csak hihetetlen anyagi és erkölcsi veszteségeket okoznak a városnak. Hirtelenjében az utóbbi évek történéseiből két példát hoznék. Politikai nyomásra megszavazott a testület egy szabályozási tervet a Tópark befektetői javára, és még a minimális ellentételezést se harcolta ki cserébe a törökbálintiaknak, akiknek életminőségét a távlatosan 25 ezer fős lakosságszám növekedés vélhetően nem javítja. Okos politikával egy óvoda felépítését köthettük volna ki a beleegyezésünkért cserébe, ha már egyáltalán erre a projektre sor kerülhetett.

De említhetném az állami támogatással fél áron megvalósítható sportcsarnok felépülésének elmaradását is, aminek leszavazása kizárólag a testületi többség politikai erőfitogtatása volt az akkori polgármester ellen. Csuka Attila hivatkozása ez ügyben az önkormányzat anyagi helyzetére kérdésessé teszi későbbi döntéseinek hitelességét is. A mostani mega-beruházásoknál, közvetlenül  a 2008-as világválságot követően, neki sem remegett meg az igen gombot nyomó keze a szavazáskor.