Budaörsön van ifjúsági klub, a helyi fiatalok keze munkájával, összefogásával jött létre.

Budaörs, a bezzeg-város a közelsége, a földrajzi, településgazdálkodási és a civil szférával ápolt kapcsolat tekintetében is mutat hasonlatosságokat, s olykor követendő példát. Másszor meg figyelmető jeleket ad.  Ezúttal arról, miként teheti tönkre a megosztó politika a régió egyik legsikeresebb, mintegy húsz éve remekül működő önszerveződését, a Budaörsi Ifjúsági Klub-ot.

Törökbálint - (döntően a magát furcsamód jobboldaliként leíró) fideszes - településpolitikusai mindig ügyeltek arra, hogy a civil (vagy annak látszó) szerveződések közül azoknak csurgassák a bővebb támogatást, melyekről tudható, az épp esedékes választások idején szavazataikkal hálálják majd  meg mindezt. Ki emlékszik már a székelység, netán a sporthorgászat iránti politikusi hevület rég elszállott siralmas közhelyeire, hogy szegény Flóriánnak, a pártéletbe rekvirált gyanútlan szentnek földi meghurcoltatásairól ne is beszéljek!

Megszámlálhatatlan bejegyzett szervezet, sport, zenei, környezetbarát és civileket istápoló, karitatív, meg kevésbé az.
Születnek újabbak is. Most éppen egy a forrásokhoz mélyközelre integrálódott régi, jól bevált pénznyelő automata ifjúsági tagozatnak álcázott oldalhajtása sarjadt ki a bálinti ifjúság kifejezett örömére. A leírtakból a való világban mindössze annyi érzékelhető, hogy a művházban mostanában sámándobos, csodaszarvasos doktorok, varázslók - (s jön reményeim szerint hamarosan Szörényi Levente, a fényevő is) - tömegeket odabilincselő hókusz-pókuszainak szervezőjeként jelennek meg.

Szerencsétlen helyzet az, mikor vidéki műkedvelő koca-politikusok s a "baráti tagozat" akarják eldönteni, kik legyenek "hoffmannrózsás" hóbortjaik kedvezményezettjei, s mely műfaji keretek közé lesz mostantól helyes a felnövekvő nemzedék hiszékenyebb felét fejénél fogva begyömöszölni.

Eközben még ifjúsági klubunk sincs. Se kicsi, se nagy. Talán jobb is így, nem tud mit elvenni a fideszes többség egy üldözési mániás, kisebbség-tudattól gyötört alpolgármesterrel az élen, mint odaát. A művház, mint az hamar kiderült, nem képes a gyerekek számára nélkülözhetetlen oldott légkör kialakítására a szigorú szabályokkal, harsány pedellus-nénivel és közösségi "élményfürdőzések"-re alkalmatlan terekkel.

Van viszont színházunk, ahol nem olyan rég még maga Usztics Mátyás, kétszeres Usztics - díjas ultra-nacionalista "skin"-művész is megmérettetett, mintegy ötven, a környező településekről összerekvirált gyanútlan nyugdíjas szemüvegeinek opálos kereszt-tükrében.
Vélhetően nem az intézmény közművelődési koncepcióinak szerves részeként...

Budaörsön van ifjúsági klub, a helyi fiatalok keze munkájával, összefogásával és a még európai minőségű törvénykezési keretek között meghozott támogatások eredményeképp. A klubba nem csak fiatalok járnak, számos más, művészeti, szakmai egyesület alkotóhelye is az épület, színpada, saját technikai berendezése, technikusa van, tudna működni, akár napi 24 órában is.
Most veszélyhelyzet van, a klub több-ezres kapcsolati hálója azonnal mozgásba lendült, ennek következménye, eredménye volt a pénteki fáklyás felvonulás is.
http://szelim.blog.hu
http://www.minalunk.hu

Nekünk itt, Törökbálinton most más dolgunk van. A megroggyant alkotmányosság, melyre helyi kiskirályaink eddig se nagyon figyeltek, átlépte a települési ingerküszöböt. Nem szeretjük, ha átvernek minket. Még jobban nem szeretjük, ha azok vernek át, akiktől a múlt bajaira megoldást reméltük.

A Kádár-kort másolgató egy-személyi vezetés megpróbálja, hátha sikerül a diktatúra újraélesztése s vele az örök élet.

Félni, meghátrálni a legrosszabb megoldás. A hazai sajtó tisztességes, éplelkű része, ahogy az mára kiderült, gerincessége okán nem nagyon képes térdre ereszkedni az orbánista diktátumok előtt. A világ mély megvetéssel nézi azt a szánalmas vergődést, mellyel  a demokrácia falait bontogató poszt-kádárista különítmény menteni próbálja a menthetetlen.

De ezt most hagyjuk...     Én csak azt szerettem volna elmesélni, hogy pénteken volt egy tüntetés Budaörsön.....