Nem a Kerthelység piacképes, hanem a törökbálinti képviselő-testületi többség propagandáját finanszírozzák egyes cégek – és ez elég nagy különbség.

Nem tudom, hogy Fernengel András interpellációjára a Kerthelység ügyében miért most került sor, van-e ennek valamilyen aktualitása. Magam két és fél éve írtam arról, hogy a polgármester és köre helyében egy ilyen sajtóterméket – tóparkos, és egyéb efféle céges hirdetésekkel - nem tennék ki az ablakba. Ráadásul az interpelláció benyújtását megelőzően az is kiderült, hogy Turai István polgármester ez év február elején levélben kért 90 helyi vállalkozástól támogatást a szigorúan „magánkézben” lévő lap megjelentetéséhez, amelyhez állítólag sem neki, sem az önkormányzatnak semmi köze. Ez önmagában is jelzi, hogy helyi mércével egészen kivételes ügyről van szó.

A képviselők cikkeinek kiadása nyereséges…

A Kerthelység azonban a tágabb környezetünkben is unikum. Furcsa, hogy az elmúlt években senkinek sem szúrt szemet: amennyiben egy olyan lap, amely zömében a helyi politikában jól behatárolható körbe tartozó polgármester, alpolgármesterek, önkormányzati képviselők, külsős bizottsági tagok, civil szervezeti vezetők és „társutasok” (részben volt önkormányzati képviselők, bizottsági tagok, stb.) interjúiból, publicisztikáiból, ünnepi beszédeiből, a főszereplésükkel fotózott városi életképekből áll, piaci alapon életképes - minden háztartásba ingyen eljuttatva, színes, igényes papírra nyomva -, ilyen miért csak Törökbálinton jelenik meg?!

Miért nem adják ki Budaörsön a Páholyt vagy Zsámbékon az Árnyas Domboldalt ugyanúgy, ahogy nálunk a Kerthelységet?

Ugyanezzel a finanszírozási szisztémával, hiszen ezek szerint a polgármester, alpolgármesterek, önkormányzati képviselők stb. sajtóanyagai iránt nagy a piaci kereslet. Dőlnének a hirdetők is, no, nem a röhögéstől…, hanem mert ezekre nyereséges vállalkozást lehet alapítani. Ó, hogyne.

Bár mégiscsak elgondolkodtató: a tartalmában hasonló, igaz, a helyi ellenzéknek is több-kevesebb megszólalási lehetőséget biztosító kiadványokat az önkormányzatok országszerte közpénzből finanszírozzák!  Másutt miért nem csapnak le e nagy bizniszre a kisvárosi sajtócápák?

Ki mondja a polgármesternek, hogy hozzál négy flekket?

Talán azért nem, mert mindez legenda – nagyon-nagyon eufemisztikusan fogalmazva. Ezt táplálva, az interpellációra adott válaszában Turai István a következőket mondta:

„Tekintettel arra, hogy a lap magánkézben van, mint említettem: piaci szereplő, a laptulajdonos határoz minden olyan kérdésről, amely a lap arculatát, szellemiségét, adott esetben politikai irányultságát, vagy attól éppen függetlenségét illeti. Nincs az önkormányzatnak erre befolyása. Az a lap tulajdonosának döntése, hogy kit miről kérdez meg, kivel készít interjút, ki számára biztosít rovatot.”

No, persze. A Kerthelység három éve jelenik meg.  Tulajdonosa a Media InnoSenza Kft. (1135 Budapest, Csata u. 32.). Ismeri valaki a cég vezetőjét? Valamelyik képviselőjét? Bárkit közülük? Mert ha itt sincsenek, hogyan képesek a máskülönben kivételes helyzetben lévő, havonta minden házba ingyenesen kihordott sajtótermék arculatát, szellemiségét meghatározni? A tulajdonos képviseletében, a lapindítón ki mondja a polgármesternek: „Pista, hozzál négy flekket a közmeghallgatáson kapott kérdésekre, a következő oldalon meg majd a Feri, az alpolgármester háborog egy szokásosat a békétlenkedés miatt.”

Netán beszélt valaki Kovács Ilona felelős szerkesztővel? Látta a lapban írását? Megjelent a Kerthelység képviseletében bármelyik helyi fórumon? Létezik Mr. Gump, Mrs. Gump?

Turai István magyarázatával azonban inkább Lars von Trier vígjátékának nyomdokain indult el: kitalált nekünk egy főfőnököt. Egy magántulajdonost, akire rá lehet mutatni: a döntéseket Ő hozza, és természetesen nem mi! Ő az agy, a változó összetételű testületi többség néma alabárdos – lapszámonként úgy tíz oldalon, hét-nyolc fotóval megjelenve – az Ő profittermelő művében.

Az arculat ugyanis úgy néz ki, hogy aki polgármester és változó politikai hívei, partnerei tetszés szerinti szereplési lehetőséget kapnak, más meg… Na igen, kétségtelenül vannak jól megválasztott kivételek. Ám elővegyünk papírt és ceruzát, kezdjük strigulázni az arányt, vagy hiszünk a szemünknek és nem beszélünk mellé?!

Nem biztos, hogy érdemes

Kényelmes ez így, mármint a főfőnökkel. Amikor az egyik interjúalanyhoz – lásd Fernengel András interpellációjának 7. pontját - azzal ment vissza a lap munkatársa, hogy az egyik (kritikus) mondatát ki kellene húzni, természetesen a főfőnök küldte. Mivel az interjúalany erre nem hajlandó, nyilván a főfőnök – és tisztán üzleti alapon – döntött arról, hogy az egész anyag maradjon ki. Mindig a főfőnök mondta meg, hogy polgármester, alpolgármester I., önkormányzati képviselő I-II-III-IV. stb. vagy a változatosság kedvéért polgármester, alpolgármester II., önkormányzati képviselő II-IV-I-III, stb sorrendben jöjjenek az írások. A főfőnök nem válaszolt a lapban helyet kérő más politikai csoportok megkeresésére.

Amikor a Törökbálinti Újságban a ráczugi átsorolás ügyében feltett kérdéseimre a polgármester a Kerthelységben adott elkenő válaszokat, észrevételeimnek az ugyancsak itteni megjelentetését kérő levelemet és a kapcsolt írást is a főfőnök dobta a szemétbe.

Annak idején megkérdeztem például, hogy az átminősítési szándéknyilatkozat elfogadtatása előtt miért kellett rövid szünetet kérni (a többségi képviselők közül sem mindenki értette, hogy a 196 hektáros területről előzetes vizsgálat nélkül kellene azonnal dönteni). Turai Isván - a főfőnöknél biztosan tetszést aratva - ekképpen válaszolt: „Belső megbeszélések minden párt, képviselő-csoport munkája során vannak, erről nem szükségszerű, hogy részletek kerüljenek nyilvánosságra. Gondoljunk csak bele: Gyurcsány miniszterelnök sem szándékozott az öszödi beszédét sietve nyilvánosságra hozni!”

Mi ebben a furcsaság? – kérdeznénk, trendin előre megadva a válaszlehetőségeket.

1. Az, hogy nincs válasz arra, miért kellett szünetet elrendelni.

2. Az, hogy öt perc sugdolózás után döntenek 196 hektár sorsáról.

X. Az, hogy a ráczugi tulajdonosnak a tulajdonszerzési ügylethez hitelt adó - zálogjogosult, vagyis az átminősítésben érdekelt - bank viszont véletlenül hirdetett a Kerthelységben.

A helyes megfejtőknek sajnos nem ajánlunk fel egy éves ingyenes előfizetést, mert gyanús a Kerthelység piaci életképessége, mióta a Tópark banki finanszírozása leállt. A Kerthelység 2008 márciusában indult, a 2008. január 30-i időközi önkormányzati választás után egy hónappal. Az időközi választást megelőzően a Tópark szabályozási tervének jogszerűsége is témává vált, az új vezetés számára viszont már nem volt az, ellenben feltűnően jó kapcsolatot ápolt a céggel.

A Magyar Nemzet január 7-i számában olvasható cikk címe: „A bank döntése miatt állt le a Tópark”. A Kerthelység finanszírozási nehézségeivel kapcsolatban Turai István február elején írt levelet a helyi vállalkozóknak.

Ilyen üzleti háttérrel nem nehéz egy lapot „privátba” összehozni. Csak nem biztos, hogy érdemes, mert kilóg a lóláb.  

Mit árul a Kerthelység?

Minimum elgondolkodtató, hogy valójában mit árul a Kerthelység. Hirdetési felületet egy újságszakmai szempontból magas színvonalú sajtótermékben, vagy a jó kapcsolatokat olyan cégeknek, amelyek az önkormányzatnak időnként üzleti partnerei, máskor felek a polgármesteri hivatal igazgatási eljárásában, és amelyek ezért a jó kapcsolatban igencsak érdekeltek, emiatt szívesen „szponzorálják” a testületi többség propagandakiadványát? A kettő között nagy a különbség.

Február óta pedig már az is kérdéses, hogy a helyi közbeszerzéseknél, a pályázati űrlapon lesz olyan rovat: „Hirdet-e a Kerthelységben?”

Nagyon meglepő lenne?