A múlt héten megjelent honlapunkon egy rövid figyelmeztetés...

Mint láthatták, a múlt héten megjelent honlapunkon egy rövid figyelmeztetés: „Mi tekintettel vagyunk a személyiségi jogokra, elutasítjuk a gyűlöletkeltést és az uszítást. Kérjük, tegyen így Ön is, hiszen a hozzászólást saját felelősségére írja! Az ön IP címe: …”

Erre konkrétabb okunk volt annál, mintsem hirtelenjében célul tűztük volna magunk elé a kommentelők jó magaviseletre nevelését. Egy érintett ugyanis rendőrségi feljelentést tett a rá vonatkozó hozzászólás miatt.  Ilyenkor annak a gépnek az IP címét, ahonnan a komment érkezett, ki kell adnunk. A felelősség tehát – legalábbis büntetőjogi értelemben – végső soron nem a miénk, hanem az Önöké. Emiatt szerettük volna felhívni a figyelmüket arra, hogy bár az anonimitás nyilvánvalóan megnövekedett szabadságot ad a véleménynyilvánításban, ez nem korlátlan. Másrészt, mi is aláhúzzuk: nem az a célunk, hogy valótlan állításokat, gyűlölködést, ócsárlást, lejáratási célú kombinációkat, magánéleti híreszteléseket, stb. tegyünk közzé – noha mindezekre valójában elég kevés a befolyásunk.

Ez a portál ugyanis nem az agyonszabályozásra, hanem a kellő önkorlátozásra épít, ráadásul a hozzászólások miatt váltunk még inkább olvasottá. Nem fogalmaznék úgy, hogy népszerűvé, mert egyes vélemények kapcsán a fogcsikorgatás néha idehallatszik. Ám pusztán számszakilag az a helyzet, hogy a regisztráció nélküli, gyors, egyszerű kommentelés lehetőségének biztosítása óta a látogatók száma fokozatosan közel a háromszorosára nőtt! Hónapok óta ezt a lapot a hozzászólókkal együtt készítjük, az Olvasók a cikkekkel kapcsolatos véleményekre is kíváncsiak. Ma már nehezen lehetne elképzelni, hogy üresek az írások alatti mezők.

Ennek ellenére olcsó népszerűség hajhászásnak érezném, ha ehelyt beimponálnék a kommentelőknek. Amikor egy-egy helyi politikus megtisztel azzal, hogy bizonyos hozzászólások kapcsán felhív, rendszerint elmondom, hogy ez a portál nekünk édes, ám olykor kissé zabolátlan gyermekünk. A véleményeket nem mi találjuk ki, gyakran előfordul, hogy még csak nem osztjuk, legalábbis másként fogalmaznánk… - ám ez a portál éppen az egyet nem értés terepe. Hál’ istennek, még maradt ilyen. Vagyis a vitáké. Ilyen értelemben egyfajta társadalmi keresztmetszetet jelent.

Igaz, ezek a viták annyiban nem demokratikusak, hogy a hírek, tudósítások szereplői látszanak, a hozzászólók viszont (túlnyomórészt) nem. Előbbiek között van, aki némán nyel, van, aki aktívan kommentelve védi (olykor dicséri) magát, és akad, akinek olyannyira az agyára megy ez az egész, hogy különös minősítéseket kezd el osztogatni. Erről csak annyit: nyilván, kényelmesebb lenne úgy vezetni bármit, akár egy települést is, ha kizárólag a jóakaratot elnyerni szándékozók bólintása és a beletörődő hallgatás békéje lenne a visszacsatolás. Ám ez a technika mai színvonala mellett már szinte megvalósíthatatlan, szerencsére.

Félreértés ne essék, nem állítom, hogy az itteni hozzászólások jelentik a „nép hangját”. A vox populi a társadalmat reprezentatívan tükrözi vissza, itt a hozzászólási kedv a kiválasztási szempont.  Ám a jelenlegi agyonmanipulált világban ez még mindig egy elég őszinte dolog. Egyik ismerősöm mesélte, hogy lakóhelyén a testületi ülésen egymásra mosolygó képviselők futnak haza, és természetesen álnéven folytatják egymás ádáz eláztatását egy hasonló portálon. Arról pedig nemzetközi hírekben lehetett olvasni, hogy előbb a dohánygyárak, majd más cégek, később már politikai szervezetek is vettek fel hivatásos kommentelőket. A kereskedelemben és politikában is fontos ugyanis, hogy mit gondol a másik… Az alkalmazottaknak természetesen „véletlenül” mindenről az jutott eszükbe, hogy például „Csak a Puffin ad Neked erőt és mindent lebíró akaratot” (vagy, hogy ezt a lekvárt kinek kanaláról érdemes lenyalni, mert ő a legklasszabb srác, ő való szenátornak).

Mi ehhez képest még romlatlanok vagyunk. Az a téma, ami kiveri a biztosítékot, a hozzászólók többnyire csípőből lőnek. Legfeljebb, ha írás közben azt is fontosnak tartanák, hogy a kulturált hangvétel… Bár ezt végső soron úgyis Önök döntik el.