Tisztességes döntést hozni az MMMH igazgatói állására kiírt pályázatánál kizárólag szakmai alapon lehet.

Két szálat kell széthajazni az események megértéséhez.

Az első történet.

A helyi kétharmados győzelem Törökbálinton is jutalmaz. Van, akit önkormányzati hivatalhoz juttat, van, akit jól fizető vállalkozáshoz segít, ahol a nagyvonalúan kezelt pótmunka a ráadás.

A helyi hatalom éber, tudja, helyzete labilis, ezért aztán mindig megerősítésre szorul. Óvatosan szövögeti szövetségesei védőhálóját, újabb pozíciókra vadászik.

Meg ugye ott van a család is, a fiúnak jól jönne az iskola mellé egy kis munka, persze önkormányzati, hiszen lassan olyanok már, mint egy nagy, boldog família. A művelődési házban csak akad valami állás a fiúnak, hiszen ügyes gyerek.

Ezen a ponton homokszem kerül a működő gépezetbe. Az igazgató asszony nem olvasta Móricz Rokonok című regényét. Persze az is lehet, hogy nagyon is ismeri, és ezért vagy egyenes gerince miatt nem tesz a hatalom kedvére. - Megbánod te ezt, eljáratom még veled a kállai kettőst! – gerjed haragra a helyi potentát, aki tudja, hamarosan elérkezik az ő ideje, hiszen öt év elteltével újra kell pályáztatni az MMMH igazgatói állását.

Kisvártatva meg is találja a saját jelöltjét a vezetői poszt betöltésére a kis pom-ponos lányok oktatójában, az európai ízléstől idegen amerikai módit kedvelő anyukák kedvencében. Én majd igazgatót csinálok belőled, - mondja magabiztosan, s a lehetőségtől megmámorosodott hölgy hamarosan úgy is viselkedik a házban, mintha máris övé lenne az áhított szék. Mit tesz isten, a ház munkatársai déli ebédekre, esti bulikra lesznek hivatalosak az igazgatói posztra kiszemelt hölgynél. A cukrozott méreg lassan hatni látszik. A puszi pajtásságban együtt töltött idővel arányosan kezdik alkalmatlannak találni igazgatójukat a ház vezetésére, könnyedén feledve a remek csapatként sikeres projektekben együtt töltött éveket.

A második történet.

A 2010-es év fekete betűkkel kerülhet Törökbálint önkormányzati krónikájába. A lex Bóka kiüti kezünkből a nemrégen elnyert mézes csuprot, a Telenor 2 milliárdos iparűzési adóját. A testület a kiesett bevétellel nem számolhat, ezért megalkotja a megszorítások költségvetését. Ez a város minden intézményénél 20% körüli működési költségcsökkentéssel számol. És persze a közalkalmazotti létszámot is kurtítani kell.

Ezt végre kell hajtani az MMMH igazgatójának is, néhány hónappal vezetői pozíciójának újbóli megpályáztatása előtt. Valakitől megválni sohasem fájdalommentes, még akkor sem, ha olyanokról van szó, akik amúgy is a csapat gyenge láncszemei voltak. Az egyik elbocsátott munkatárs, meglehetősen viharosnak ismert múlttal, sok-sok ismerőssel a városban, nem tudja feldolgozni, vagy éppen tudomásul venni saját alkalmatlanságát, amiért megváltak tőle. Szalad fűhöz-fához, intrikál, hangulatot gerjeszt.

Ilyen előzmények után kerül sor az MMMH igazgatói állás pályázatának kiírására. Ennek része az is, hogy a ház közalkalmazottjai szavaznak a pályázók közül arra, akit szívesen látnának a ház élén. A hat jelölt közül csak két emberre voksoltak a munkatársak, a táncoktatóra és a ház jelenlegi igazgatójára, mégpedig a tánctanfolyam vezető javára 7:5 arányban. Történt ez annak ellenére, hogy a mazsorett oktatásban eredményes hölgy a két szakértői vélemény szerint sem tudta öt éves szakirányú munkaviszonyát igazolni.

Volt még két pályázó, mindketten hosszú művház vezetői (Budaörs) illetve helyettes igazgatói múlttal (Budakeszi). Elgondolkodtató, hogy a két gyakorlott szakember egyike sem kellett a ház hét alkalmazottjának, a táncoktatóban látták a kívánatos vezetőt. Ez a nyilvánvaló tény a képviselőknek nem tűnt fel.

Az első pályázati kiírás az igazgatói állásra eredménytelen volt. A második pályázat értékelése pénteken ismét nem hozott eredményt, ennek részleteit az "Első kézből" című testületi beszámolónkból megismerhették.

Két pályázó maradt versenyben, miután a mazsorettes hölgyet - az erős képviselői lobbizás ellenére - a pályázati feltételek hiányos volta miatt végül is a testület többsége nem merte tovább támogatni.

Itt már csak egy kérdés merül fel, miután biztosnak látszik, hogy a hatalom favoritja nem nyerhet. (Mondom én, hála istennek, hiszen gőze sincs, nemhogy tapasztalata egy művelődési ház vezetéséről. Nem is értem, hogyan merték elszánt támogatói kockára tenni Törökbálint jól működő intézményének jövőjét egy ilyen felkészületlen pályázó támogatásával!)

Tehát a kézenfekvő kérdés: miután a favorizált hölgyet ki kellett zárni a versenyből, miért nem a már bizonyított, bevált, városszerte megbecsülésnek és szeretetnek örvendő igazgató, Szabó Éva kapta, nyerte el a testület többségének támogatását a versenyben maradt budakeszi pályázóval szemben?

Vagy a hatalom annyira elvakult, hogy úgy érzi, mindegy, csak ne Szabó Éva legyen a nyertes?

Remélem, nem maradok egyedül a véleményemmel, miszerint a tisztességes döntés ebben az ügyben kizárólag szakmai lehet, hisz Törökbálinton az egyetlen népszerű és jól működő közintézmény – legalábbis eddig – a MMMH volt, s reméljük marad is.