Néha álmodom. Fákkal, szökőkúttal lezárt utcát, amely tiszta, rendezett, talán még a kórház előtt is. Végig díszkő-burkolat, itt-ott gyerekkocsit tologató anyukák, padok, virágok mindenütt. Az utcatáblákon ez áll: Munkácsy Mihály sétálóutca.

Már régebben feltűnt, hogy lázas pakolás, rendezkedés folyik odalenn, a Hivatal udvarán, majd egy szép napon óriási szállítójárművek kezdtek feltűnni a házunk előtt, ám még ekkor sem támadt fel bennem a kötelező kíváncsiság, hogy utánanézzek, mi ez a nagy sürgés. Csak, mikor felkerült a hatalmas, nehezen észre nem vehető célszalag a PARKOLÓ felirattal, kezdtem érezni, hogy nem bírom tovább.

Kérdezősködni nem szeretek, no, meg mindig akad valaki, aki jól értesültségét bizonyítandó úgyis elmondja, amit tud. Most is így lett. Szombat lévén forgalom alig, mindenütt csend, nyugalom, ideális alkalom a fotózásra.

A bejáratnál figyelemkeltő tábla, rajta tömören megfogalmazott szabályok. Kissé szűkös a bejáró, erős kaptatóval, itt majd az errefelé ugyancsak gyakori luxusjárművek különleges jogokhoz szokott vezetőinek is akad lehetőségük önmérséklet-gyakorlásra.

Impozánsan rendezett, tágas a lenti parkoló-tér, amely a régi raktárhelységek elbontásával tovább növekszik majd.

Ízléses, hangulatos kandeláberek világítják be a teret, némelyikről Nagy Testvérként figyelő biztonsági kamera figyeli a terepet. Elkelne ez a szerkezet még számos helyen.

Hírforrásom szerint közvetlen átjárásra is lesz innen lehetőség a Művházba, jókora kerülőtől kímélve meg az ide látogatót.

Hátrébb, a friss aszfalton túl jókora, apró murvával szórt felület, ami eddig füves rét volt, szabad kijárással a Patak utca felé. Most ennek vége, minthogy hárompályás sportlétesítménnyé alakul az eddig kihasználatlan terület.

A változások a parkolási, valamint a sportolási lehetőségeket kétségkívül tágítják, ez igen örvendetes. Talán a közvetlen szomszédok azok, akik nem osztoznak a nagy örömben. Kétség kívül, a Munkácsy utca és környékének lakói egyre többet szenvednek a megállíthatatlanul növekvő forgalom és zsúfoltság miatt. Ennél idegesítőbb már csak az előszeretettel hangoztatott sületlenség, mely szerint a fejlesztések révén „az ingatlan felértékelődik”.

(Azt meg honnan veszed, szép öcsém, hogy el akarom adni?)

A parkoló ideiglenes. Nem tudni, miért és mihez képest: „török hódoltság”, „hazánkban ideigl. tartózkodó szovjet hadsereg”, „Kövér Laci parlamenti széke” lehet a lépték, ki tudja…?

Néha álmodom. Fákkal, szökőkúttal lezárt utcát, amely tiszta, rendezett, talán még a kórház előtt is. Végig díszkő-burkolat, itt-ott gyerekkocsit tologató anyukák, padok, virágok mindenütt.

Az utcatáblákon ez áll:  Munkácsy Mihály sétálóutca.

(Jó, de abban mi az üzlet???)