A MMMH kiadványában másfél oldalnyi felületen részletezi az esemény megannyi célját, programpontját, végigolvasni is sok, nemhogy az eseményeket a helyszínen végigkövetni, bevallom, meg se próbáltam.

Érzek ugyan némi hajlandóságot a tréfálkozásra ilyen mondatok olvastán. „a környezetkímélő közlekedés, a…… motoros sport népszerűsítse…, a közlekedési tolerancia fejlesztése….az agglomeráció motorsportra is alkalmas természeti környezetének….. bemutatása.

Hát, ja. Tömény benzingőz, többszólamú, nem hétköznapi motorzaj, látványos gumi-égetés nagy fordulatú kerékpörgetéssel az aszfalton, csak úgy áradt a tolerancia és környezet-kultúra bele a nyári levegőbe.

És mégis: motorozás van, volt és lesz is, ráadásul szeretem, igen, a hangját is, mindnek saját dallama van, csak figyeld. Az erőt, a méltóságot és a féktelen szabadságot, amit sugall, igen, azt is szeretem, de csak tisztes távolról. Ámulva gyönyörködöm a már-már művészi alkotás-számba menő Harley-Davidson-okban, a karcsú, merész ívű robogókban s lelkem mélyén meleg együttérzéssel sajnálom le a szegény elektromos bicajokat, nem bírom nézni, ahogy némán, vonszolják magukat. (Igaz, ide egy se merészkedett.)

Reményt keltő, hogy a Ház, - igaz, most „csak” társszerzőként, - de mégis kimozdult abból a koncepciótlanságból, amely a helyi tizen-huszonévesek sportolási és mozgásigényének kielégítése tekintetében szakmai felelősségét a kínosan tartalmatlan „éjféli pingpong” nevű mutatványban vélte elegendőnek letudni.

Talán a vártnál kisebb volt most az érdeklődés, ám az élmény minősége és sokszínűsége várakozáson felüli. Ha a programcsomagot a szervezők megújrázzák, akár még a szünidőben, bizonyára megnövekszik majd az érdeklődés, talán pár klub-szerű csoportosulás is létrejöhet a különböző járműkategóriák kedvelőiből.

Viszlát, mielőbb!