Mármint a Téglagyári megálló melletti kis játszótér!

Ketten biztos profitáltak belőle. Csuka Attila alpolgármester, akinek szörnyű küllemű, igénytelen kis boltját most körbe díszkövezik, no meg az a vállalkozó, aki ezért a him’ be csúf kis játszótérért - inkluzíve elrettentően ronda műanyag állat-szörnyecskék  - pár milliócskát biztos beseper. Mindenesetre illenek egymáshoz, nehéz eldönteni, melyik esztétikai szintje múlja alul a másikét. Azt azért javasolnám, ha már úgyis olyan sokba fáj Törökbálint legújabb „dísze”, akkor legalább a bolt mögötti - hullámpala, drótkerítés szellemes kombinációjából készült - raktárral kezdenének már valamit, ha már az alpolgármesteri fizetésből, no meg a bolt bevételeiből erre évek óta nem futja.

Volt szerencsém részt venni a nem csekély lakossági tiltakozást kiváltó játszótér körüli vitában, amint azt a TU 2009/9. számában olvashatták is.

Próbáltam a pro és kontra érvek között középen maradni, bár a főútvonal mellé, a meglehetősen ingoványos területre létesítendő játszótér ötlete már akkor sem tűnt jónak. Másrészről be kellett látnom, nincs elég játszóterünk, meg persze játszótérnek alkalmas önkormányzati telkünk se sok van.

Azt viszont magam se gondoltam, hogy a kis játszótérből egy megaprojekt lesz, buszmegálló áthelyezéssel, ki tudja miért hónapokig tartó pepecseléssel. Csak tippelni tudom a költségeket, hogy azok már vélhetően a 20 milla felett járnak. Jó lenne tudni, mennyivel. Bár fene tudja, jó lenne-é. Az összeg hallatán biztosan 180-ra nyomná fel a vérnyomásom a jogos állampolgári gerjedelem.

Miért is? Régi fájdalmam, hogy hiába épülnek nagy, komoly új létesítmények Bálinton, ha a városba bevezető főút olyan ronda, hogy az ember legszívesebben visszafordulna. De történetesen itt lakik.

Követve az önkormányzati történéseket, emlékszem rá, hogy tervbe is vettük a Bajcsy-Zs., Baross utcák felújítását. Igaz, a bejövő utca országos közút, de állami pénzekre szemlátomást hiába várunk, az önkormányzatnál ez a feladat viszont mindig kiesett a városfejlesztési prioritásokból. Belátom, kellett a művház, az óvoda, kell az iskola és az új városháza is. Azt azonban vitatom, hogy ennek a legfeljebb két kilométeres szakasznak a felújítása ne fért volna bele a milliárdos nagyságrendű hitelkeretbe.

Mert ezzel szemben, amit most a Bajcsin látunk, az új megállók, és járdaszigetek a toprongyos, szakadt, sárba fulladó szélű régi útmaradványokkal, az, már bocsánat a szóért, egyszerűen csak taknyolás. Hiába, na, így megy ez nálunk: Ide biggyesztünk egy kis virágos szegélyt, oda egy kis színes, bokros sarkot, a környezet meg olyan snassz, úgy elütnek egymástól, mintha báli ruhában mennénk a piacra bevásárolni.

Turai polgármester nagyon nem szereti, ha Budaörssel példálódzunk, pedig ha ilyen koncepciótlanul fejleszti a várost, akkor ne legyen a kritikára ennyire finnyás. Nem csak a főutakat, de a mellékutakat, utcácskákat is megnézheti bátran a szomszédban! Persze ott a városüzemeltetésre egy külön szervezetet hozott létre a budaörsi önkormányzat, hosszú távú tervezéssel dolgoznak. Mi meg itt már több mint 10 éve csak maszatolunk, ide-oda biggyesztgetünk valami kis csicsát, vagy csicsásnak látszó izét. Még a villanyoszlopokon lévő virágaink is szánalmasan jelentéktelenek. Ha nem tudunk oda tenni szemet vonzó, termetesebb viráglabdát, akkor hagyjuk az egészet a csudába!

De ezt is elleshetnénk Budaörsön, ott hogy megy ez. Bár ehhez a projekthez igazán nem kellene túl sok helyi spiritusz.

Folytathatnám a sort tovább körforgalmi csomópontjaink snasszságával, de már magamnak is kínos ezeket a panaszokat unos-untalan felemlegetni.

Ezzel szemben valós idejű látványban lehet részünk, ha a törökbálinti honlapról elérhető két web kamera segítségével megnézzük, hogyan alakul az új Bálint Márton tagiskola építése.   Persze, tudok én ennek örülni, de a rossz májam miatt erről meg az jut eszembe, hogy miért nincs még mindig készen a két éve elindított térfigyelő kamera projektünk.

Igaz, közben a Törökbálinti Városőrség felállt, példásan működik is, de azért az a pár kamera még tovább fokozhatná a város biztonságát.

Befejezésül visszakanyarodva morgolódásom tárgyához még annyit: a bolt és a játszótér között már most áll a víz, és a játszótér szép zöld kerítése mellett vidáman nyílik a parlagfű.

Gratulálok!