Yilmaz Attila Zoltán a Bálint Márton iskola 8. osztályos tanulója. Az elmúlt hónap nagy havazásai ihlették az Esik a hó című versét.

-Mikor írtad ezt a verset?

-Ez teljesen új vers, most készült el. Én nagyon szeretem a havat, de kiskoromban nem igazán jutott ki belőle. Most, amikor esett ez a nagy hó, gyűjtöttem folyamatosan a rímeket, információkat. Egyik este leültem, a rímeket összegyűjtöttem a szánkózó gyerekekről, esti fényekről, a havas dombokról és leírtam a verset.

-Melyik részt szereted a legjobban?

-„Esik a hó, már a meleg házból nézem.” Megpihentem a házban és a tájat néztem.

-Volt benne olyan, amit nehéz volt megírni?

-A második versszak végére nem találtam jó rímeket, egy fél órán át azon gondolkoztam, hogy milyen szókapcsolat illene bele, de nagyon nehéz volt. 

 

Yilmaz Attila Zoltán: Esik a hó

Esik a hó, beesteledett már
a nap lement a hold felszállt.
Üresek a dombok már csak a hó nyugszik rajta
én is visszatértem és készültem a holnapra

Esik a hó, már a meleg házból nézem
Az ablakomat már belepte éppen
Kinyitottam az ablakot, s a város felé néztem
láttam a havas tetőket, és a hazatérő gyerekeket.

Esik a hó, már gyarapszik hatalma
ellepte már az udvarokat és az utcákat.
a fények kialudtak, már én is elaludtam
s csak esett a hó, csöndben és nyugalomban