 Dankowsky Sára, a Bálint Márton iskola 4. osztályos tanulója versét olvashatják. |
Sára mesél a műről: - Hogy született A legnagyobb kincs című versed?- Egy vízzel foglalkozó versenyre lehetett beadni verseket és én ezt erre írtam.
- Mennyi idő alatt készültél el vele? - Pár perc.
- Melyik a kedvenc részed a versben? - Az első versszak, mert az olyan rejtélyes.
- És Te hogy állsz a vízzel? - Szeretem. Inni is és fürödni is benne.
A legnagyobb kincs
Ült a király ült magában,
csöndes, néma palotában.
Visszagondolt fiatal korára,
mikor a népe kincsét megnézni kívánta.
Gyűlt a nép az előcsarnokba
pénzzel, ékszerrel, gyémánttal rakodva.
Egy legény is állt ott, kezében egy kancsó,
a benne lévő víz gyémánthoz hasonló.
Rárivall a király: – Te mit keresel itt?
A víz a kincsed?! - mondja, és hátat fordít.
Szegény fiú elbujdosik,
nem látják többet, hát elfeledik.
Egyszer hírt kap a király, hogy legkisebb lánya
az erdőben ragadt egymagába.
Vágtat már a király az éjszakába,
de eltéved, és szomjas lesz. – Vizet! - kiáltja.
Előlép a legény, és a kancsóját nyújtja,
hogy az eltévedt király a szomját oltsa.
Érti már a király, hogy mi is az a kincs,
melyhez fogható az egész világon nincs!
|
