Beszélgetés Sebők Vilmossal, a TTC új edzőjével

Mit tudott Törökbálintról egy évvel ezelőtt?

Négy éve költöztem innen tízpercnyire, a kőérberki lakóparkba. Barátomhoz, Miriuta Lacihoz jártam Törökbálintra, nagyon megtetszett a hely. Két éve vettem telket, egy éve lakom itt. Kijártam mérkőzésekre is, láttam Lacit és Markót is a Törökbálintban játszani. Nem mondom, hogy teljes mértékben képben voltam, de valami fogalmam volt az itteni viszonyokról.

Legutóbb Ausztriában futballozott. Milyen csapatot hagyott ott a TTC kispadjáért?

Ez egy ötödosztályú csapat. Igazából már csak levezetésként mentem ki, egy edzésen és egy mérkőzésen vettem részt. Megszereztem a B és az A licencet, azt gondoltam, ha idén nyáron lehetőségeket kapok, belevágok az edzői szakmába. 38 évesen, ha még tudnék is futballozni, nem egy hosszú távú dolog.

A magyar harmadosztályt, egyáltalán az alsóbb osztályt mennyire ismeri?

Mint futballőrült, figyelgettem ezt is. Játszottak az NB III-ban régi játékostársaim, volt edzőm, Nagy László a Tökölnél van. Amióta kineveztek, böngészem az internetes oldalakat, belevetettem magam a munkába, próbálok a csapatokról minél több információt megszerezni. Átfogó képem majd egy év múlva lesz arról, hogy milyen a harmadosztály, és ebben a Törökbálint.

Abban biztosan más lesz, mint korábbi, hogy kevesebb a kész játékos, a szakosztály-vezetés inkább helyi fiatalokra épít…

Ezért is nem pontokban gondolkodom, nem fogalmaztuk meg azt a célt, hogy hatodikok vagy tizedikek legyünk, hanem a munkám eredményét szeretném látni. Azt, hogy hétről-hétre fejlődjön ez a fiatal csapat.

Ön a profi futballban dolgozott, ez itt nem az. Mekkora különbséget érzékel?

Természetesen van különbség. Itt a játékosok munka vagy iskola után jönnek edzésre, mások a körülmények mint az NB I-ben vagy az NB II-ben. De ezzel nem foglalkozom, mert azokat az elveket, amiket közöltem velük - fegyelmezettség, alázat - be kell tartani, teljesen mindegy, hogy milyen osztályban futballozik az ember. Úgy látom, hogy a nagy többség érti, amit mondok és odateszi magát, végrehajtja, amit kérek. Az elmúlt évben, úgy tudom, 10-12 játékos távozott, tavaly valóban több kész játékos volt, most viszont elkezdődött egy csapatépítés. Sok a helyi fiatal, ők egészülnek egy-két idősebbel, nagy feladat, hogy ebből a társaságból egy új csapatot alkossak. Mentálisan, mint mondtam, nincs probléma, a taktikai és egyéb dolgokat pedig meg tudom nekik tanítani.

Lehet, hogy korai a kérdés, de csak felteszem: játéktudás szempontjából milyen a helyzet?

Négyet vagy ötöt edzettünk, azt látom, hogy taktikailag egy kicsit tapasztalatlanok, korábban ezzel nem sokat foglalkoztak. Technikai dolgok terén pedig az NB III-ról beszélünk, vannak problémák, de ezeket ki fogjuk javítani, azért vagyunk itt. Az eddigiek alapján azt látom, hogy jó alanyok és ez nagyon lényeges.

Hány országban futballozott profiként?

Kinn voltam Angliában, Izraelben és Németországban. Külföldön három országban játszottam, a miénken kívül háromféle futballkultúrát ismertem meg. Mindegyikből ellestem valamit, az edzői munkába ezeknek a tapasztalatait is próbálom belecsempészni. Anélkül, hogy magammal példálóznék, mert az ilyesmit sosem szerettem, vannak szituációk, amiket érdemes elmondani, mert ezekből tanulni lehet. A külföldi tapasztalatok ezért is hasznosak.

Gondolom, távolabbi célja is van az edzőként…

Természetesen. Mindenkinek az célja, hogy minél magasabbra jusson. 38 évesen fiatal edzőnek számítok, ha lesz edzői karrierem, egy jó húsz év biztosan van előttem. Azt ne kérdezze, hogy mi a legnagyobb célom, mert ennyire hosszú távon nem gondolkodom. Amikor elkezdtem futballozni az volt az álmom, hogy NB I-es futballista legyek, aztán amikor ezt elértem, más célokat lehetett kitűzni. Ha lesz tehetségem és lehetőségem, szeretnék az edzői pályán is minél messzebbre jutni.

Kívánom, hogy az első lépés jól sikerüljön.

Köszönöm.