- Elég gyászos. Ez egy nagy pofon volt, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy kinyílt a zsebünkben a svájci bicska. Az ellenfélről csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal előttük, nagyon jól védekeztek, abszolút koncentráltan fociztak és a vezető gól után még szép támadásokat is vezettek, megvoltak a helyzeteik,senki sem mondatja, hogy a győzelmük csak szerencsés véletlen. El tudom róluk képzelni, hogy ezzel a játékkal nemcsak a csoportkörben, de az egyenes kieséses szakaszban is hatékonyak lesznek. Ha a korábbi Európa-bajnok görög vagy dán válogatottra gondolunk a nagyon taktikusan futballozó, remekül záró védelemmel rendelkező Svájcot semmiképpen sem lehet leírni annyival, hogy ez csak egy kifutott eredmény volt.

- Az ő dicséretük mellett a spanyolok egy döntetlent azért megérdemeltek volna, mert nem játszottak rosszul, de most nem volt szerencséjük. Érzésem szerint egy picit lazábbra is vették a meccset és amikor nagyon kellett, már inkább csak mentek előre, de nem voltak elég élesek. Ők tulajdonképpen ugyanazt csinálják, mint a Barcelona: sok mozgás, rövid passzok, agresszív visszatámadás már az ellenfél térfelén. Csak egyvalami, pontosabban valaki hiányzik a játékukból, az a 10-es számú játékos, aki momentán nem náluk játszik, hanem az argentinoknál (Lionel Messi). Most is rengeteg lendületes támadást vezettek, de a befejezéseknél látszott, hogy „tompák”. Ennek oka lehet az is, hogy a spanyolok 20 csapatos, erős bajnokságban játszanak, sok a nemzetközi kupameccs, mindez benne van a lábukban, az egyébként borzasztóan beszálló Torresnek nem volt jó idénye a Liverpoolnál, ezer kifogás felhozható. Nem utolsósorban Casillas is rendesen benne volt a gólban… De biztos vagyok abban, hogy legközelebb egy másik spanyol csapatot látunk, amelyik simán megnyeri a hátralévő két csoportmeccsét és bizonyítja, hogy továbbra is a világbajnokság egyik esélye.