Nem, ezt nem hiszem, minden mérkőzés más. Ezen a találkozón a németek megint nagyon jól játszottak. A szervezettségük, a pontosságuk érvényesült és emellett a harmadik góljuknál – amikor kipasszolták az ellenfelet – látható volt, hogy már önbizalommal sem állnak rosszul. Mégis, szerintem a második gól volt a leginkább jellemző rájuk. Ekkor Müller fekve passzolta a labdát Podolskinak, nem reklamált, nem akart szabadrúgást, ment tovább. A németek sikerének egy másik mentalitásbeli kulcsa Sweinsteiger nyilatkozatából derül ki. Ő az angolok elleni meccs kapcsán mondta, hogy végignézve az ellenfél játékosainak a klubjain – Chelsea, Mancheseter United, Liverpool – úgy tűnt, mintha ehhez képest a németek a másodosztályban játszanának, hiszen a Bundesliga ma már nem számít igazi topligának, ám emiatt még jobban meg akarták mutatni. A csapat nagyon össze van rakva: eddig a rutin és a fiatalok frissessége tökéletesen találkozik, villámgyors támadásokat képesek vezetni, miközben hátul is mindig megvannak. Ma már senki sem tartja túlzásnak, hogy az itt mutatott teljesítmény alapján a vébé első számú esélyesei.

Az argentin csapatból a többször emlegetett szervezettség hiányzott. Egyénileg náluk voltak jobb játékosok, ez aligha vitatható, elől egy sor extra képességű támadó. A játékuk arra épült volna, hogy ők majd kitalálnak valamit, de ebből annyi valósult meg, hogy második félidő elején sikerült beszorítaniuk a németeket…, majd a második gól mindent eldöntött. Ahogy a Nigéria elleni meccs után mondtam, Cambissot és Zanettit nagyon hiányzott, Maradona nem tudott egy csapatként jól működő válogatottat felépíteni.