A dél-afrikai labdarúgó világbajnokság mérkőzéseit kommentáló sorozatunk zárásaként a címben feltett kérdéssel fordultunk Varga Lászlóhoz a Százhalombatta, illetve Miskei Attilahoz, a Törökbálinti TC NB III-as csapatának edzőjéhez.

- Ha van válogatott, amelyik megérdemelte ezen a világbajnokságon a győzelmet, az a spanyol volt.  Igazságtalan lett volna, ha a döntőben látott felfogásban focizó hollandok nyernek, hozzáteszem, hogy a játékvezetőnek a mérkőzést befolyásoló hibái is bosszantóak voltak.

- Melyek?

- Van Bommel a 30. percben mehetett volna zuhanyozni, mivel megvolt a második sárgalapot érő szabálytalansága. De Jongé azonnal piros, és Robbent is mérlegelés nélkül ki kellett volna állítani a labdaelrúgás után. Vébédöntő ide vagy oda, a szabályokat be kell tartani. A hollandoknál Robbenek volt két helyzete – ezek közül az egyik hosszú kirúgásból alakult ki-, ezen kívül sokat nem tettek hozzá a meccshez.  A spanyolok viszont éppen azért érdemelték meg a győzelmet, mert minden ellenfelükkel szemben akartak és mertek is előre játszani. Rajtuk kívül az argentinok voltak még ilyenek, de a spanyoloknál a szövetségi kapitány is kitűnő volt.

- Hozott újdonságot a vébé?

- Nem igazán láttam, sem taktikai sem más téren komoly újdonságot. Vagy lehet, hogy volt, de én nem vettem észre. Ma már minden csapat fizikailag tökéletesen fel van készítve, fegyelmezett, az dönt, hogy hány klasszisuk van, akik a mérőzést befolyásoló megmozdulásra képesek és ők milyen napot fognak ki. Fizikai és taktikai téren a mezőny nagy része szinte egyforma. Nekem egyébként tetszett a vébé. Az elején voltak fanyalgások a defenzíven játszó csapatok miatt, de én tökéletesen megértettem a például a svájciakat, amiért nem rohantak neki az ellenfeleiknek. Valószínűleg azért, mert ők is tudták, hogy mire képesek, menyit tudnak. A spanyolok győzelme kapcsán is meg kell jegyezni, hogy nekik a hátrafelé játékuk is nagyon rendben volt, a kissé lesajnált Pique vagy Puyol is ugyanannyit hozzátett a győzelemhez, mint David Silva. Nem véletlen, hogy ők kapták a legkevesebb gólt.

- Számomra éppen az volt a furcsa, hogy spanyolok a lestrapáltnak tűnő támadójáték ellenére nyertek…

- Ez furcsa dolog, mert a vébén lévő játékosok nyolcvan százalékának benne van a lábában a nagyjából azonos színvonalon lejátszott évi 70-80 meccs, ami természetesen fárasztó. Ugyanakkor Mourinho mester is mondott ezzel kapcsolatban egy nagyon jót, mégpedig azt, hogy aki napi 8 órát dolgozik az üzemben, lehet fáradt, de aki évente eurómilliókat keres futballból, az ezt a problémát oldja meg.

***

- Megérdemelték? – kérdeztük Miskei Attilától, a TTC NB III-as csapatának edzőjétől.

- Maximálisan. Ők voltak azok, akik minden valamennyi ellenfelükkel szemben kezdeményeztek, akik próbáltak futballozni.

- Kaptak segítséget a döntőben a játékvezetőtől?

- Abszolút nem. Ritkán látni olyat futballpályán, amit az ellenfelét mellbe talpaló De Jong csinált. Lehet, hogy amennyiben a hollandok is kicsit jobban akartak volna focizni, akkor egy jó döntőt látunk.

- A németek?

- A németek, kedvező benyomást tettek rám, szerintem övék a jövő csapata.

- Újdonságokat láttál?

- Újdonságot szakmailag ezen a szinten már nem nagyon tud egyik edző mutatni a másiknak. Talán abban van lehetőség egy-egy váratlan húzásra, ahogy egyes meccsszituációkra reagálnak, ki hogy cserél, hány csatárt küld fel támadni.

- Vagyis nem ez volt az a vébé, ami forradalmasította a labdarúgást?

- Ezt mindenféleképpen elmondhatjuk. Az utóbbi időben a támadó és a védekező futball küzdelme bontakozott ki, ezúttal az előbbi képviselője lett a győztes. A spanyolok játszották azt, amit argentinoktól és a braziloktól is elvárhattunk, tőlük láttuk az állandó kezdeményezést, a labdabirtoklást, kombinatív játékot.