Hatfaludy Máté kardkészítővel beszélgettem.

Valószínűleg egyetlen fiú van az országban, aki már hetedikes korában igazi kardot kovácsolt magának. HATFALUDY MÁTÉ azóta folyamatosan fejleszti tudását. A gépészmérnöknek készülő gimnazistát kérdeztem.

- Mikor alakult ki az érdeklődésed a kardok iránt?

- Kiskoromtól kezdve szerettem a lovagos, vívós filmeket. Hatodikos voltam, amikor elkezdett ez a dolog még inkább érdekelni. Apa ismerettségei révén még azon a nyáron bekerültem egy csepeli kovácsműhelybe, ahol pár hetet dolgozhattam. Itt megtanítottak néhány alapdologra: hogyan kell begyújtani a kovácskemencét, a hajlításokat, milyen hőfokon hogyan izzik a vas. Nagyapám is gépészkovács volt. Látta, hogy ez érdekel és csinált nekem náluk, vidéken egy kis kovácsműhelyt, amiben egy régi orosz porszívó volt a fújtató.

- Szóval a filmekkel kezdődött…

- Először arra gondoltam, hogy elkezdek összevásárolni kardokat, de rájöttem sokkal olcsóbb, ha magam készítem el őket. A vívás is érdekelt. Sok videófilm vívós jeleneteit visszapörgetve tanultam a mozdulatokat. Amikor sokat néztem a Star Wars-t eléggé leromlott a vívásstílusom, mert az csupán látványvívás. Inkább visszatértem a korhűbb filmekhez.

- Hogyan fejleszted magad a kardkovácsolás terén?

- Rengeteg próbálkozás és improvizáció volt. Rengeteget olvastam erről, interneten nyers darabokról képeket kerestem, kovácsoknál jártam illetve szakemberektől, például esztergályosoktól sok jó tanácsot kaptam. Nagypapám mutatta hogyan kell begyújtani a kemencét, de egy Szántó Szabolcs nevű fegyverkovácstól és Orsai Henrik szamurájkard készítőtől is sokat tanultam. Tőlük tudom, hogy a kemencét nem érdemes kőszénnel fűteni, hanem inkább koksszal, mert annak nagyobb a fűtőértéke, és azt újra és újra meg lehet gyújtani. A szerszámokat is sikerült lassan beszerezni. Apa egyszer volt egy fémhulladék telepen és volt ott egy letört szarvú kovácsüllő, amit sikerült potom pénzért megvásárolni.

- Milyen kardokat készítettél eddig?

- Az első egy 8-9. századi viking stílusú kard. Hetedikes koromban készült, két hét alatt. A nagypapám mondta, hogy van neki egy gépkocsi laprugója és abból csináltam.

- Milyen volt tartani első saját kardodat?

- Örültem, de kritikus voltam, már vágytam arra, hogy a következőt jobban megcsinálhassam. A második kard következő nyáron készült el. Ez egy 13-14. századi kard a korra jelmező lefele hajló markolatvédővel. A markolatgomb esztergálva van, bár régen öntötték. Szerettem volna egy középkori kultúrát idéző kardot csinálni. A harmadik kardom egy 15-16. századi másfélkezes kard. Ezek 85cm és 1 méter hosszúságúak voltak. A markolatuk 20-22 cm hosszú, a súlya másfél-két kiló. Ezen egy hónapig és sokkal megfontoltabban dolgoztam. Sokat políroztam. Nagyon nehéz volt.

- Mi a kardkészítés menete?

- A laprugót fel kell hevíteni és kiegyenesíteni. Aztán el kell kezdeni tömöríteni, majd flex-szel és kéziszerszámokkal, reszelővel ki kell egyenlíteni a felületet. Ezután lehet beleütni vagy marni a vércsatornát, közben készül a markolatvédő, a markolattus két része (ami a markolat alatt megy végig), aztán felhelyezem a markolatgombot és elütöm a végét. Végül jön a csiszolás, a polírozás, az egyengetés reszelővel és különböző finomságú csiszolópapírokkal, polírozó pasztával és fogkrémmel. A fa markolatot két darabból készítem és bőrrel vonom be.

- Mivel foglalkozol még?

- Készítettem már vadászkést, lándzsahegyet, bőrtarsolyt rézlemezzel, kardhüvelyt, sodronyinget, egy parabolaantennából pedig egy pajzsot. Legutóbb az őszi szünetben összeraktam egy számszeríjat. Ezen kívül 13 éves korom óta a TTC íjász-szakosztályának vagyok a tagja.

- Mi lesz a következő darab?

- Egy szénszálból készített íj.