Nincs kifogás, ki a szabadba, amíg csak lehet!

Én az utóbbi mellett döntöttem.

Süt a nap, ahogy csak bír, érzi a betyár, van mit behoznia.

Biatorbágy, Etyek az útvonal. A szőlőhegyet elhagyva balról látszik a Korda-stúdió ronda szürke kupolája, ám valamivel a kanyar után vigaszként feltűnnek a hatalmas ősplatánok napfény-darabkáktól sárgán terpeszkedő tömbjei.

Innen már csak pár perc az Arborétum, alig láthatóan húzódik meg az út jobboldalán a régi rozoga vaskapu. Parkolni is csak módjával lehet, igaz, autó is alig van. Másodszor járok itt, mégis jó ismerősként veszi birtokba tekintetem a tájat, mely színeiben talán igen, de egyebekben semmit nem változott tavaly ősz óta. A hatalmas, több mint 200 éves platán-óriás most is ugyanúgy terpeszkedik a sétaút közepén, megtorpanásra késztetve a barangolót.

A tó vize most is gyönyörűen csillog. Kár, hogy a vízililiomok elnyíltak már.

Térképek segítik a látogatót, bár ahhoz, hogy eltévedjünk, jóval nagyobb terület kellene. Újdonság, hogy a Babaházban szerény, ám ízléssel összeválogatott kiállítás látható, kedves, beszédes „gazdasszonnyal”.

Csend, üde, friss levegő, nagy-nagy nyugalom mindenütt, foltokban sziporkázó pompázatos őszi színkompozíciók. Szerdától vasárnapig látogatható, délelőtt tíztől, a téli hónapokban pihen az Arborétum.

Aki teheti, menjen, nézze meg. Emlékezetes nap marad.

Több őszi kép a Galériában.